cikkgyűjtő

Szinte hihetetlen, de már csak 8 nap van hátra ebből a tanévből, vagyis holnap minden osztályterem táblájára felkerül a felkiáltójel!

Egy esős napon hátra dőltem a székemben, elővettem Barbara csomagját, és óvatosan kinyitottam. A gyermekem már aludt, így teljes izgalommal vártam az alkalmat, amikor elkezdhetem Barbi termékeit tesztelni. Tudniillik, mint minden nő, én is szeretek lehengerlően finom illatokat szaglászni, különböző textúrájú krémekkel az ujjaim között relaxálni, szépülni.

1986. július 3-án születtem, pár hónappal a katasztrófa után. A családban többször téma volt ez, néha talán még viccelődtünk is vele. Ami most, a sorozat közben viszont már egyáltalán nem vicces. Vajon teljesen tisztában vagyunk vele, mi is történt pontosan, és hogyan hat ki a mostani életünkre?

Ma, amikor már minden játszótér kipárnázott, amikor a gyerekek egyre nagyobb része soha nem mászhat fára, amikor sokan középiskolás koruk előtt egy lépést sem tehetnek szülői felügyelet nélkül, felmerül a kérdés: mikor és hogyan tanulja meg egy egész túlféltett generáció a veszély kezelését?

Van valami, amit szerintem időnként minden szülő érez. De amit talán az összes közül a legnehezebb kimondani, mert mi magunk akarjuk cenzúrázni az érzéseinket. Én most nem fogom ezt tenni: előfordul, méghozzá meglepően gyakran, hogy idegesítenek a saját, tulajdon, egyébként csodás gyerekeim. Akiket minden porcikámmal, a teljes tudatommal, sőt, valami zsigeri őrülettel is imádok. Akikért bármikor odaadnám bármimet, és akiket annyira féltek, hogy el sem tudom mondani, de néha egy teljesen egyszerű, hétköznapi helyzetben is halálosan idegesítenek. Nem csak akkor, amikor valami tényleg rossz dolgot csinálnak, bár olyankor ez nyilván hatványozódik. Ez gáz? Szerintem igen. Mindenki érzi? Szerintem igen. El kellene titkolni egymás és magunk elől? Szerintem nem.

“A legkisebb gyerekünk 3 és fél éves, és úgy döntöttünk: vagy most, vagy soha, de bilire szoktatjuk. De csak mi döntöttünk így. Ő ugyanis ellene van. Ugyanúgy, ahogy a nagyobbik testvére volt. Mindketten nagyon hamar beszéltek, nagyon hamar mentek, de a bili, az nem szimpatikus nekik. Pedig mindent megpróbáltunk. Jutalmakat, hagytuk, hogy üljön a tablettel meztelenül a bilin, hogy nézzen minket, ahogy ráülünk a WC-re.. de semmi.

Ez az anyós viszony bonyolult, ez nem újkeletű felfedezés. És mennyivel egyszerűbbé lehetne tenni, ha nem kötne minket az illem, és egyszerűen megmondhatnánk dolgokat. Persze, abból csak a sértődés lenne. Hogy levezessem a feszültséget, összeszedtem azt a tíz dolgot, amit én elsőként mondanék oda, ha lehetne. Neked mi lenne az első?

Ma már sértés, ha más rászól a gyerekre, és bunkó beképzelt ősanya. Talán ezért már védekezésből, konfliktuskerülésből sem vesszük észre másnak a gyerekét. Azt gondolnánk, hogy szülőként, anyaként sokkal érzékenyebbek vagyunk a gyerekekre. Autimatikusan figyelünk a máséra is, mert én is azt szeretném, ha az enyémre figyelnének

Valamelyik nap egy új játszótérre látogattunk el és fusztráltan vettem észre, hogy a gyerekeim mániákus szemmel tartása mögött bizalomhiány húzódik meg. Bizalomhiány, hogy a többi szülő nem fog közbe avatkozni csúfolás, cukrosbácsi, verekedés esetén (de még elesés esetén is ritkán). Sajnos a gyanú mögött tapasztalat húzódik meg és most már egy felhívás is: vigyázzunk egymás gyerekére.

Edison100 – mi is ez? Mától mindenki számára elérhető az Edison100: annak a 100 kezdeményezésnek a listája, akik innovatív módon fejlesztik az általános iskolás korú gyerekek tudását és készségeit. Az Edisonplatform egyik célja, hogy hiteles iránytűként segítse a szülőket az eligazodásban, akik keresik a lehetőségeket gyerekeik fejlesztéséhez. A lista szereplői közül saját kategóriájában legkiemelkedőbbeket június 18-án díjazza a szakmai Gondolkodó Kör, emellett közönségszavazás is indul, hogy kiderüljön, a szülők és pedagógusok véleménye szerint melyik kezdeményezés érdemes a közönségdíjra.

Közeleg a nyári szünet, érdemes már most felkészülni olvasmányokkal a vakációra. Ebben a bejegyzésben a kezdő és az olvasást még gyakorló elsős, másodikos gyerekeknek találtok két könyvet. Enid Blyton Öt kölyköt indít, két kalandra.

Sokszor hallok anyukákat arra panaszkodni, hogy a 2-3 éves gyerekük már nem alszik délutánonként.