gyerek témák

Kenderesi Tamás akkor született, mikor én a szalagavatómra készültem. Amikor 2016-ban ezüstérmet nyert az olimpián, én éppen zsonglőrködtem a háromgyerekes dolgozó nő című produkcióban. Mindketten szeretjük a hamburgert. Én még sosem fogdostam más nők fenekét, viszont cserébe piszok lassan úszok.

s mégis, azért vannak dolgok, amiket nemi szerepeink szerint tettünk: én főztem többet, ő szerelt, barkácsolt. Én voltam a gyerekekkel többet, hisz ő hétköznap dolgozott, így a gyerekneveléssel kapcsolatos döntések oroszlánrésze rám hárult. Ő eljárt focizni az „apukákkal”, de igyekeztünk nekem is én

Kiskamaszkor ide vagy oda, már látom, hogy ez az időszak az akaratok csatája lehet, és én ebben nem lennék jó partner. Így csak remélni tudom, hogy az első évek szeretet, megértése elég ahhoz, hogy túléljük.

Az első és legfontosabb, amit idén beszerzünk az egy új iskolás táska. Nálunk most minden a legokról szól, és mivel lányom és fiam is van, ezért tökéletesen eligazodom Mia és barátnői életében, csakúgy, mint Wu mester ninjái között.

A mostani üdítőitalos plakátkampány, és a körülötte lévő fennforgás miatt jutottak eszembe a következőek. Mivel igen gyakran tömegközlekedünk a gyerekekkel, és ők nem a telefonjaikat bökdösik útközben, így több plakátot vesznek is észre. Emiatt számtalan lehetőségünk van komolyabb/vidámabb beszélget

Múlt hét elején túléltem mindhárom szülői értekezletet. Csodával határos módon nem egy napon voltak, így mindegyiken részt tudtam venni. Gondolom sokan hallottatok már a köznevelési törvény módosításáról. Én is hallottam, bár komolyabban eddig nem mentem a téma után, mert biztos voltam benne, hogy az én fiam még nem “iskolásba menős”. Mert azt mondta az óvónő, azt mondta a fejlesztő pedagógus, ezt gondoltam én is.

Sok szülő aggódik azért, mert úgy gondolják, gyermekük nem akar rendesen enni. Mit lehet ilyenkor tenni?

Első nap az óvodában. Ha épp most kezdi gyermeked az óvodás éveket, esetleg a nyári szünet után most kezditek újra az óvodát, akkor biztosan Ti is nagy erőkkel készültök már az ovis napokra. A sok-sok teendő és bevásárolandó holmi között az egyik legfontosabb dolog: a BENTI SZANDÁL, amiben majd egész nap lesz gyermeked a csoportszobában.

A legtöbb szülő tanácstalanul áll a felvilágosítás mikéntje előtt, ráadásul a mostani generációnál már sokkal hamarabb eljön az ideje a nagy beszélgetésnek.

Szomorú és érdekes élmény volt ezt a cikket végigolvasni arról, milyen üres, olykor pedig sivár, kilátástalan, vagy éppen lehetőségekkel teli időszakok azok, amit a nők a valóságos (szét)válás utáni hetekben, hónapokban megélnek. Szomorú volt, mert együtt éreztem velük. Pontosan tudom, milyen ez, mert átéltem a túloldalát. Nem azért írom ezt a választ, mert versenyezni szeretnék, vagy azt eldönteni, hogy a nőknek vagy a férfiaknak szarabb-e váláskor. Mindenkinek szar. Csak amennyire hasonló, annyira más is számunkra ugyanennek a helyzetnek a túloldala, így érdemesnek tartom ezt az oldalt is megírni, hátha úgy komplexebb rálátás nyílik erre az egyébként rendkívül embert próbáló helyzetre. 

Az első barátság, ami egy életre szól, a kedvenc játékunk, ami hivatássá válik, egy döntés, ami megváltoztat. Számtalan boldog pillanat és szerencsés véletlen határozza meg, hogy kik leszünk és milyen fordulatokat vesz az utunk. Vannak gyerekek, akiknek az életében egy új játszótárs vagy hobbi helyett egy megrázó orvosi lelet lesz sorsfordító. Matekdolgozat helyett kezelések, állatkerti kirándulás helyett kórházi falak: hogyan kaphatják vissza mégis saját gyerekkorukat?

Minden szülő és tanár réme az elmulasztott iskolai napok orvosi igazolása. Hát még a dokiké?! Influenza, vírusos járvány, vagy épp tavaszi fáradtság vagy migrén. Egyként esik a latba…pedig…. Sok esetben a rendszer rugalmatlansága ad extra feladatot mindenkinek, ami hasznos értékes időt vesz el a sokkal fontosabb dolgoktól.