hiszti kezelés

Tomika olyan, mint a gömbvillám. Nagyon szép, borzasztó erős, bárhová bemegy, mindenkit érdekel, és nincs rá magyarázat. Egy koncentrált energiacsomó, akinek a hasmenéses elefánthoz hasonlóan először utat érdemes adni, és csak utána kezelést. Különben kisül, és olyan jelenetet rendez, amihez képest a Shakespeare-féle makrancos hölgy alázatosra fizetett thai masszőrlánynak tűnik. A hiszti nála nem deviáns viselkedés, hanem önkifejezési forma, és időbe telt, amíg megtanultam, hogy nemcsak a következményét szolgáltatom én, hanem bizony az okát is. Mint ahogy az is, hogy meg tudjam különböztetni az ilyen idegrendszeri rohamok típusait.

Elegem van. Eltűrtem számtalan dühkitörést, ellenszegülést, „nem kényszeríthetsz”-et és ajtócsapkodást. A legkevésbé sem érzem most úgy, hogy szeretném megölelni… mégis megteszem.

Miért van az elefántnak ormánya? – Hogy ne kezdődjön olyan hirtelen, mondja egy régi, igen csak képszerű vicc. Ha a dackorszak az elefánt, akkor az ormánya az odáig vezető életút, ami igencsak messzire nyúlik. Toporzékoló lábacskák, ökölbe szoruló kezek, visítás, sikítás, és kőkemény akarat próbál kitörni egy angyali arc mögül, alig néhány centire a földtől. Tegnap még engedelmesen simult a karunkba, ma pedig mindent elkövet, hogy kiborítsa a szüleit