Pár nappal ezelőtt azzal jött haza az egyik rokongyerek, hogy egy hete van megtanulni kötelet mászni. Felröhögtem kínomban, ugyanis nekem 42 év is kevés volt rá. Pedig az általános iskola valamennyi évfolyamán kaptam (minimum) egy egyest érte – meg a rúdmászásért is –, de valahogy ez se bizonyult elég ösztönzésnek, pedig iszonyúan szégyelltem, nem ment, sose ment, ez van. (Amúgy egészen jól elboldogulok e készség nélkül a mindennapokban.)
