A pontos dátumra már nem emlékszem, talán valamikor július közepén beszéltem először Hannával, azt viszont már biztosan tudom, hogy attól kezdve nagyjából 2-3 hetente rendszeresen telefonáltunk, hogy megpróbáljunk időpontot egyeztetni. Október eleje lett, mire találkozni tudtunk, addig rosszullétek, orvosi utasítások és egy elsőre rémisztő, később viszont ártalmatlannak bizonyuló vérzés zárta Hannát a lakásba, szigorú pihenésre ítélve.
