Szerintem minden óvodás, kisiskolás napi élménye, hogy a szülei feszültek, mert késésben vannak. Nálunk ez az egyik fő konfliktusforrás. Megbeszéljük, hogy mi fog történni… és nem az történik – nagyjából minden reggel. Mivel én elég tempósan élem az életem, nehezen viselek egy fél óráig tartó cipőfelhúzást. Még akkor is, ha egyébként nem késünk el sehonnan miatta (hát még, ha igen). De közben magam is érzem, hogy nem kellene állandóan cseszegetni a lányaimat, hogy „haladjanak már”. Ezért szakértőktől kértem segítséget, hogy megértsem, miért csinálnak mindent olyan lassan a gyerekeim…