Ha ingerled a kutyát, ne csodálkozz hogy megharap.
Azzal, hogy családi házba költöztünk, adott volt a lehetőség hogy végre legyen egy kutyánk. Mindig is szerettünk volna, de a panelba nem akartunk, meg én nem igazán akartam benti kutyát függetlenül attól, hogy gyerekkoromban az volt. Hónapokat tépelődtünk, milyen kutya lenne számunkra a megfelelő. Rengeteg kritériumnak kellett megfelelnie a leendő kedvencnek, hiszen két kisgyerek mellett nagyon kell vigyázni milyen fajtát választ az ember.
A kinézet azért volt kritérium, mert hiába jó a környék, elég sok volt a betörés a környező házakba, mielőtt ideköltöztünk. Ezért nem egy pincsit szerettünk volna. 🙂 A kinézet után megállapodtunk a természetében. Legyen gyerekszerető, okos, tanítható. Mivel mindenképpen nagy testű kutyában gondolkodtunk, szóba sem jöhetett olyan, amelyik megy a saját feje után, hiszen én vagyok itthon a lányokkal. Dönteni viszont még sokáig nem tudtunk.
