Idén október (!!!) közepén érkezett az első érdeklődő telefon egy rokontól, hogy „vajon a gyerekeim minek örülnének karácsonyra”. Mivel az idei ősz kicsit sűrűre sikerült, akkor éppen nagyjából arról sem volt fogalmam, hogy másnap mit fogunk enni… nemhogy arról, hogy több mint két hónappal később valaki más mit adjon át szépen becsomagolva a lányaimnak. És félreértés ne essék, nem az örömet szerezni igyekvő rokonokra és barátokra haragszom. Mert nekik igazuk van abban, hogy mi, szülők sokkal jobban képben vagyunk. Hanem a rendszerre.
