fbpx

Anya-jajj

-Nem vagyok jó passzban! Állandóan sír a gyerek, éjjel alig alszom, nyolcszor kelek hozzá, reggelre olyan vagyok, mint a mosott sz@r! – panaszkodott egy anyuka ismerősöm. De azt is rögtön hozzátette, alig meri bárkinek elmondani, mert még a hozzá legközelebb állók is azt várják, legyen boldog, hiszen nemrég anya lett! A hallgatást akkor fogadta meg, amikor anyósa közölte vele: a depresszió anyaként olyan luxus, amire neki sohasem volt ideje!

Egy csoportban – ami még csak nem is anyukás – úgy ledorongoltak egy kétgyerekes anyát, aki csupán csak azt szerette volna megmutatni, milyen ruhát készített magának, mint a sicc. Valóban merész darabról van szó, én például konkrétan az a kategória vagyok, aki azt mondja: ezt már nem… Az oka egyszerű: egy haspólóról beszélünk, és az én hasam a szülések után már nem olyan sajnos, hogy ezt megengedhessem magamnak, másrészről pedig már nem tetszenek ezek a darabok. Ennyi.

Újabb gyöngyszem, egy sokéves pedagógusi pályáról… „Voltak, vannak, lesznek nehezebben kezelhető gyerekek, ez nem változik. Ahogy Lóri – ITT találod a történetét – úgy Karcsi is megmaradt bennem. Piszok nehéz volt vele. Feleselt, verekedett, káromkodott, piszkálódott, pimasz volt,szót sosem fogadott. Én még a pályám elején jártam – akárcsak a kocsmás szülői értekezlet idején, ezt a történetet ITT találod – meggyűlt vele a bajom rendesen. Egyből a mélyvízbe…

Népszerű cikkek

Kövess minket