Mint minden anyuka, én is rengeteg könyvet, magazint, blogot bújtam, hogy hogyan is kell ezt a szülősdit jól csinálni, sőt a legjobban. Találtam egetverő baromságokat, elrugaszkodott elveket és persze sok sok jó tanácsot is, de valahogy semmi nem volt az igazi, ezért úgy döntöttem, hogy a megérzéseimre hagyatkozva indulok el ezen a rögös úton. Hagytam, hogy előtörtjenek belőlem a gyerekkori emlékeim és szigorúan mérlegre tettem mindegyiket. Jó vagy rossz, kell vagy nem kell. Igy gyorsan kikristályosodott bennem, hogy egy valami nagyon fontos, amit nem tudok nem a gyerekem életébe csempészni, ez pedig nem más, mint a kreativitás, az alkotás. Nekem ez adta a biztonságot, a szabadságot, a világmindenséget gyerekként, na és persze a természetben töltött idő, ami a mai napig is szerves része az életemnek.