Az elmúlt hónapokban egyre több olyan információ jutott el hozzánk, a klímahelyzethez valójában nem értő laikusokhoz, amely arra utal, a gyerekeinkre gyakorlatilag felperzselt földet hagyunk örökül. Vagy semmit. Ezek hatására a legtöbben megtettük azokat a lépéseket, amikkel egyszerű emberként segíthetjük a folyamat lassítását. De közben nagyon sok az olyan vélemény, hogy mi – bármennyire próbálkozunk is – kevesek vagyunk. Hogy a brazil kormánytól kezdve a nagyvállalatokon át a többi ország vezetőiig bezárólag csak „a nagykutyák” tudnának bármit tenni. Szóval szétszorongjuk magunkat, némi áldozatot hozunk, de bizonytalanok vagyunk, hogy mennyit kellene, és félünk a jövőtől. De hogyan hat ez a jelenre? Tóth Girlzonboard Flóra írása.