Eszter egy megromlott házasság és válás után ismerkedett meg Istvánnal, a második férjével. A kapcsolat romantikusan indult, de még össze sem költöztek, amikor a férfi már jelenetet rendezett az utcán, közvetlen Eszter lakása előtt: „Ekkor még a saját lakásomban éltem az előző házasságomból született gyerekemmel. Az utcai kiabálások után mondtam neki, menjen el, de ő azt mondta, innen ki nem teszi a lábát. Ha kidobom, addig fog dörömbölni az ajtón, amíg vissza nem engedem. Szégyelltem a helyzetet, ezért nem kértem segítséget. Nem akartam, hogy a lakásomban balhézzon és rendőrt kelljen hívni.” A helyzetet csak bonyolította, hogy voltak nagyon jó időszakaik is, amikor Eszter úgy érezte, még sincs akkora baj: „Egy hintán ültünk, ami egyszer előre lendült, aztán hátra. Amikor fent voltunk, az nagyon szép tudott lenni. Eleinte többet voltunk ott, akár hónapok is eltelhettek egy-egy újabb balhéig, de ezek az időszakok egyre rövidültek.”
