fbpx

Meseles

Lágy őszi szél simogatta Kőris Apó ágait, melyek egyikén, testvérei társaságában hintázott Levél Lea. Kőris Apó csak néhány perccel ezelőtt mondta meg nekik, hogy hamarosan búcsút kell venniük egymástól. Ha a tél beköszönt, nem tudja majd táplálni számtalan gyermekét, ezért zöld ruhácskájukat lassan melegebb, aranybarna útiköpenyre cseréli, és elengedi őket, hogy világot lássanak.

A hirtelen fellobbanó láng aranyló fénybe borította a falakat. A tetemes kupacba összehordott hal sisteregve sülni kezdett a tűzben. Kisvártatva már mennyei illatok terjengtek a barlangban, a két éhes kissárkány nagy örömére. Nicha és Egon majd’ kicsorduló nyállal figyelték készülő vacsorájukat – hiába, a csíkoshasú tonhal volt a kedvenc ételük.

Csepi és Csöpi testvérvízcseppek voltak. Szüleikkel együtt az óceánban éltek sok millió másik vízcsepp-családdal együtt. Gyerekként Csepinek és Csöpinek csak annyi volt a feladata, hogy hízzon és szép nagy cseppé gyarapodjon. Közben egyszer az apukájuk, egyszer az anyukájuk ment el dolgozni. A felnőtt vízcseppeknek az volt a munkájuk, hogy nagy körutazásokat tegyenek a Földön, és közben öntözzék, táplálják a növényeket, és itassák az élőlényeket.

Főhangyász Hangya megállt a hangyaboly tetején. Ő volt az erdő legnagyobb, legszorgalmasabb hangyafészkének a legfőbb, legerősebb, legrettenthetetlenebb hadvezére. Ha pedig már ott állt a boly tetején, akkor belefújt a sípjába. Ezt a sárga fújókát néhány hónappal ezelőtt találta az erdei tisztáson a szokásos szeméttakarítás közben, amit az emberek után kellett elvégezniük.

Népszerű cikkek

Hírlevél feliratkozás

Miniart karton játék

vagy én vagy ház

Kövess minket