fbpx

Deliága Éva

Sokan így érzik magukat. „Szar anya vagyok.” Anyukák, akik teljesítőképességük határán billegnek, és közben ostorozzák magukat, hogy miért nem tudják jobban csinálni. Miért kiabáltak a gyerekkel? Miért nem voltak türelmesebbek vele? Miért nem tudtak főtt ételt és nem boltit prezentálni? Miért nincs kivasalva a gyerek tornapolója? És miért felejtettek el bevinni az oviba használt elemeket/szíves szalvétákat/tojást? Miért nincs makulátlan rend és tisztaság a lakásban?

Napi szinten találkozom olyan szülőkkel, akik azt panaszolják, hogy 10-szer, 20-szor is kell szólni gyereküknek valamiért. “Menjél fogat mosni.” “Menjél fogat mosni! “Most már tényleg menjél fogat mosni, mert mérges leszek!” És tényleg. Jön a kiabálás, és a gyerek valahogy nagy nehezen elmegy fogat mosni. Vagy elpakolja a játékait. Vagy felveszi a pizsamáját. Csupa olyan dolog, amire képes már. Néhány napon nincs ez a harc. A legtöbb nap, azonban ilyen.

Az eddigi generációkat arra nevelték, hogy tanuljanak, mert a sikerhez kulcs a tudás. Valóban így van? Vagy van, ami még a tudás, az intellektus pallérozásánál is fontosabb?

Jó ideje tudjuk, hogy nem a legokosabb emberek a legsikeresebbek, nem is a leggazdagabbak a legboldogabbak. Sőt, még az is megesik, hogy számos okos, képzett ember nehezen boldogul az élet dolgaiban, az emberi kapcsolatok terén. Manapság egyre többet hallani az érzelmi intelligenciáról kutatásokban, a médiában és külön kurzusokon, rendezvényeken is.

A közelgő ünnepek kapcsán felerősödik a gyerekek halállal kapcsolatos érdeklődése. Ennek az az oka, hogy látják a felnőttek készülődését, érzelmi bevonódását, megérintődését. Ha, egy gyermeknek van saját veszteségélménye, akkor természetes, hogy az évnek ebben a szakaszában, újra felerősödik a gyász hulláma. Ilyenkor a megemlékezés idején, újra felbukkannak ezek a veszteségélmények, és beemelődhet a mindennapokba a kedves elhunytról való megemlékezés.

Népszerű cikkek

Hírlevél feliratkozás

Kövess minket