Anya, ne kiabálj!! Megoldások családi kommunikációra

„Lesz csend, vagy én hallgassak??!” – rikácsolta anyám, ha valamiért sírtam, bőgtem, bömböltem, mert akartam, nem akartam, fájt, nem engedték, muszáj volt, vagy más efféle. Ez valójában egy hajdúsági szólás, de hiába hallottam megannyiszor, a logikáját nem értettem, s ez nem hagyott nyugodni. Hát persze – gondoltam három, négy, hat, nyolc évesen – persze, hogy az lenne jó, ha ő hallgatna, borzasztó, ahogy kiabál és a koponyámat recsegteti a hangja! De végül mindig bölcsebbnek tűnt, ha elcsöndesedem és eltakarodom.