Bármennyire is változó és változatos a szülőség, vannak benne nagyon is fix pontok. Például, hogy a testvérek “néha” veszekszenek. Mert a testvérek “néha” veszekszenek, ugye?
A szülőség tele van kérdésekkel. Mindenfélével. Vannak könnyedén és nehezen megválaszolhatók. És vannak azok, amelyekre nincs válasz. Legalábbis értelmes. Mint mondjuk az, hogy kivel könnyebb, a fiú vagy lány gyerekkel?
Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Is. Mert vannak helyzetek, amikor határozottan könnyebb egy kamasszal, mint egy két lábon járó minidiktátorral, legyen bár három éves, vagy akár öt.
Húsvétkor a hagyomány szerint hímes, festett tojást illik ajándékozni a locsolóknak. De ha nagyon nem megy a tojásfestés, akkor tojás helyett jöhet a jól bevált csoki. Alkalomhoz illő nyuszis csomagolásban.
Hányszor figyelmeztetjük, óvjuk a gyerekeinket, hogy ne rohanjanak olyan gyorsan, lassítsanak már egy kicsit. Olyan természetesnek vesszük ezeket a mondatokat, hiszen féltjük őket. És magunkat? Magunknak mikor mondjuk, hogy lassíts, kérlek, lassíts?!
Beszél(get)ni, kommunikációt kezdeményezni nem könnyű feladat. Kivéve, ha kamasz vagy. Mert akkor három szóval megoldasz minden problémát. Beszél beszól a kamasz.
Az anyaság sokféle lehet. És az is. Ahogy a világ, az emberek és úgy általában az élet. De hogy fárasztó?! Na az nem lehet.
Sokféle képességet sajátítottam el, amióta édesanya vagyok. De van egy, amely nélkül biztosan nem tudnék létezni. A humorérzék. Mert humor nélkül gyereket nevelni nem egyszerűen nehéz. Piszok nehéz.