Bárcsak ne kéne még iskolába menni! – hangzik a sóhaj innen is, onnan is a nyári szünet vége felé. Természetes vágy. De hogy egyre többször hallatszik mellette az is, hogy azért ne, mert az iskola rossz, tönkreteszi a gyerekeket, az már közel sem természetes. Tényleg az iskola tehet minden “rosszról”?
Nincs nyár kánikula nélkül. Kánikula pedig jég nélkül. Amit ha épp nem limonádéba dobálunk, akkor akár játszhatunk is vele. Vigyázz, kész, start! Jéghajó vitorlát bonts!
Jókedv, vidámság, napfény. A lemerült családi elemek újratöltésének három alappillére. Együtt szeretnétek élvezni mindhármat? Irány Burgenland, az élet napos oldala!
Bármennyire is változó és változatos a szülőség, vannak benne nagyon is fix pontok. Például, hogy a testvérek “néha” veszekszenek. Mert a testvérek “néha” veszekszenek, ugye?
A szülőség tele van kérdésekkel. Mindenfélével. Vannak könnyedén és nehezen megválaszolhatók. És vannak azok, amelyekre nincs válasz. Legalábbis értelmes. Mint mondjuk az, hogy kivel könnyebb, a fiú vagy lány gyerekkel?
Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Is. Mert vannak helyzetek, amikor határozottan könnyebb egy kamasszal, mint egy két lábon járó minidiktátorral, legyen bár három éves, vagy akár öt.
Húsvétkor a hagyomány szerint hímes, festett tojást illik ajándékozni a locsolóknak. De ha nagyon nem megy a tojásfestés, akkor tojás helyett jöhet a jól bevált csoki. Alkalomhoz illő nyuszis csomagolásban.
Hányszor figyelmeztetjük, óvjuk a gyerekeinket, hogy ne rohanjanak olyan gyorsan, lassítsanak már egy kicsit. Olyan természetesnek vesszük ezeket a mondatokat, hiszen féltjük őket. És magunkat? Magunknak mikor mondjuk, hogy lassíts, kérlek, lassíts?!