TriplAnya

Nem nagyon vannak társasjátékaink, mert a legkisebb egyelőre nem igazán érti a szabályokat. De a rendkívüli helyzetre tekintettel mégis megpróbálkoznék vele. Ezért most nem vennék több ezer forintért játékokat, de találtam párat amit le lehet tölteni.

Folyamatosan viccelődük azon, hogy a férfiak mennyire nehezen viselik a betegségeket. Már a 8 éves lányom is emlegeti a férfináthát. Bár nyilván ő egy TV reklám hatására. Párom is beteg és én is, de látványosan  jobban viselem, mint ő (bocsi Kicsikém). Ma beszélgettünk róla, hogy vajon van-e valamil

Nem hiszek a fogadalmakban, nem is igazán szoktam, pláne nem szilveszterkor. Nem szeretem a szilvesztert. Ennek nincs semmi különösebb oka. Semmi rossz élmény, emlék, elcseszett buli. Csupa szuper szilveszterem volt és mégis…

Múlt hét elején túléltem mindhárom szülői értekezletet. Csodával határos módon nem egy napon voltak, így mindegyiken részt tudtam venni. Gondolom sokan hallottatok már a köznevelési törvény módosításáról. Én is hallottam, bár komolyabban eddig nem mentem a téma után, mert biztos voltam benne, hogy az én fiam még nem “iskolásba menős”. Mert azt mondta az óvónő, azt mondta a fejlesztő pedagógus, ezt gondoltam én is.

Szinte hihetetlen, de már csak 8 nap van hátra ebből a tanévből, vagyis holnap minden osztályterem táblájára felkerül a felkiáltójel!

Ma már sértés, ha más rászól a gyerekre, és bunkó beképzelt ősanya. Talán ezért már védekezésből, konfliktuskerülésből sem vesszük észre másnak a gyerekét. Azt gondolnánk, hogy szülőként, anyaként sokkal érzékenyebbek vagyunk a gyerekekre. Autimatikusan figyelünk a máséra is, mert én is azt szeretném, ha az enyémre figyelnének

Sokan kezdenek bele valamilyen kézműves tevékenységbe, vállalkozásba amikor gyermekük születik. Vagy csak azért, mert szeretnék hasznosabban eltölteni az időt, vagy mert rádöbbennek, hogy az előző munkahelyük vélhetően sose fogja elnyerni az év gyerekbarát munkahelye címet.

Mindig fejtörés, hogy mit tegyünk Egyeske uzsis dobozába. Kapnak az iskolában is, ezért általában csak olyasmit szoktunk tenni neki ami tűzoltásra jó, ha nem ízlik neki amit kap. Szokott pogácsát, virslis tekercset (majd ezeknek az elkészítését is megírom), különböző kekszeket vinni. És persze gyümölcsöt.

Van nekünk egy autizmus gyanús/autisztikus/magasan funkcionáló autista/státusz nélküli autista fiunk. Nehéz meghatározni őt, mert míg 2,5 évvel ezelőtt simán rámondta a fejlesztő gyógypedagógus, hogy autista mára már annyit fejlődött, hogy inkább nem is kérünk neki diagnózist. Viszont ez miatt sokszor gondban vagyunk. Az óvónőkkel, a rokonokkal, a boltos nénivel, mert ők egy makacs, rossz gyereket látnak, pedig csak kicsit máshogy működik az ő világa, mint a miénk.

Amikkel rengeteg pénzt takaríthatsz meg, és még környezetbarát is. Nem kell mindent egyből megtanulni, megváltoztatni. Haladj apró lépésekkel, a lényeg a változás. A környezetünk és a pénztárcánk már ezt is meg fogja érezni.

Az új anyatestemen dolgozom. Nem azért, mert a mostani rossz lenne. Csak tudom, hogy a régi anyatestem lehet jobb. Amikor a barátnőimnek (vagy kb bárkinek) panaszkodok, hogy mindenki más milyen jól néz ki, akkor mindig azzal nyugtatnak, hogy “jól van már, te három gyereket szültél”. Egyrészt úgy gondolom, hogy abszolút igazuk van ezért is mondom, hogy anyatestem van. Már nem is lesz sosem olyan, mint a terhességeim előtt volt, de nem is az a célom. Viszont nem érzem így jól magam. Tavaly nyáron alig mentünk strandra, mert nem akarok nyilvánosan “meztelenkedni”. Nagyon még itthon sem, ez persze sok mindenre rányomja a bélyegét. Így januártól elkezdtem dolgozni érte, hogy változzak. Másrészt ezt csak ők tudják, amúgy nincs a homlokomra írva…

Sosem szeretek első felindulásból megírni egy bejegyzést. Tartok tőle, hogy nem tudok reálisan gondolkodni. Viszont már jó pár nap rágódhattam a témán, ezért most megosztanám veletek, hogy miért esik rosszul ez a mostanában elharapózott “nagycsaládos” állapot.