fbpx

TriplAnya

Nem nagyon vannak társasjátékaink, mert a legkisebb egyelőre nem igazán érti a szabályokat. De a rendkívüli helyzetre tekintettel mégis megpróbálkoznék vele. Ezért most nem vennék több ezer forintért játékokat, de találtam párat amit le lehet tölteni.

 – 

Folyamatosan viccelődük azon, hogy a férfiak mennyire nehezen viselik a betegségeket. Már a 8 éves lányom is emlegeti a férfináthát. Bár nyilván ő egy TV reklám hatására. Párom is beteg és én is, de látványosan  jobban viselem, mint ő (bocsi Kicsikém). Ma beszélgettünk róla, hogy vajon van-e valamil

Múlt hét elején túléltem mindhárom szülői értekezletet. Csodával határos módon nem egy napon voltak, így mindegyiken részt tudtam venni. Gondolom sokan hallottatok már a köznevelési törvény módosításáról. Én is hallottam, bár komolyabban eddig nem mentem a téma után, mert biztos voltam benne, hogy az én fiam még nem “iskolásba menős”. Mert azt mondta az óvónő, azt mondta a fejlesztő pedagógus, ezt gondoltam én is.

Miután a mikor leszek már terhes kérdésre végre egy pozitív terhességi teszt lesz a válasz nagyjából az első gondolat, hogy vajon fiú lesz vagy lány. nálunk nem volt kérdés (nyilván az volt, de szeretem azt hinni, hogy nem), mert teljesen tudatosan készültem rá, hogy éppen milyen nemű utódot szeretnék. Elsőre olyan szinten nem akartam fiút, hogy mindig azt mondtam, hogy ha fiú lesz akkor bent hagyom a kórházban viheti aki akarja. Persze ez nem történt volna meg, imádtam volna akkor is ha kukacos, de azért mindent meg akartam tenni, hogy befolyásoljam a pocaklakó nemét.

Nagyon nehéz volt egy konkrét pillanatot választanom, amikor a legbüszkébb voltam. Nyilván anyaként a legbüszkébb akkor voltam magamra, amikor a gyerekeim megszülettek. Aztán az első lépésekre, az első szavakra, az első mondatokra, az ölelésekre, a puszikra. Az első napra az oviban, Egyeskének már az első napra a suliban. Minden apró fejlődésükre nagyon büszke vagyok.

Van nekünk egy autizmus gyanús/autisztikus/magasan funkcionáló autista/státusz nélküli autista fiunk. Nehéz meghatározni őt, mert míg 2,5 évvel ezelőtt simán rámondta a fejlesztő gyógypedagógus, hogy autista mára már annyit fejlődött, hogy inkább nem is kérünk neki diagnózist. Viszont ez miatt sokszor gondban vagyunk. Az óvónőkkel, a rokonokkal, a boltos nénivel, mert ők egy makacs, rossz gyereket látnak, pedig csak kicsit máshogy működik az ő világa, mint a miénk.

Népszerű cikkek

Hírlevél feliratkozás

Kövess minket