fbpx

TriplAnya

Miután a mikor leszek már terhes kérdésre végre egy pozitív terhességi teszt lesz a válasz nagyjából az első gondolat, hogy vajon fiú lesz vagy lány. nálunk nem volt kérdés (nyilván az volt, de szeretem azt hinni, hogy nem), mert teljesen tudatosan készültem rá, hogy éppen milyen nemű utódot szeretnék. Elsőre olyan szinten nem akartam fiút, hogy mindig azt mondtam, hogy ha fiú lesz akkor bent hagyom a kórházban viheti aki akarja. Persze ez nem történt volna meg, imádtam volna akkor is ha kukacos, de azért mindent meg akartam tenni, hogy befolyásoljam a pocaklakó nemét.

Múlt hét elején túléltem mindhárom szülői értekezletet. Csodával határos módon nem egy napon voltak, így mindegyiken részt tudtam venni. Gondolom sokan hallottatok már a köznevelési törvény módosításáról. Én is hallottam, bár komolyabban eddig nem mentem a téma után, mert biztos voltam benne, hogy az én fiam még nem “iskolásba menős”. Mert azt mondta az óvónő, azt mondta a fejlesztő pedagógus, ezt gondoltam én is.

Nagyon nehéz volt egy konkrét pillanatot választanom, amikor a legbüszkébb voltam. Nyilván anyaként a legbüszkébb akkor voltam magamra, amikor a gyerekeim megszülettek. Aztán az első lépésekre, az első szavakra, az első mondatokra, az ölelésekre, a puszikra. Az első napra az oviban, Egyeskének már az első napra a suliban. Minden apró fejlődésükre nagyon büszke vagyok.

Van nekünk egy autizmus gyanús/autisztikus/magasan funkcionáló autista/státusz nélküli autista fiunk. Nehéz meghatározni őt, mert míg 2,5 évvel ezelőtt simán rámondta a fejlesztő gyógypedagógus, hogy autista mára már annyit fejlődött, hogy inkább nem is kérünk neki diagnózist. Viszont ez miatt sokszor gondban vagyunk. Az óvónőkkel, a rokonokkal, a boltos nénivel, mert ők egy makacs, rossz gyereket látnak, pedig csak kicsit máshogy működik az ő világa, mint a miénk.

Az új anyatestemen dolgozom. Nem azért, mert a mostani rossz lenne. Csak tudom, hogy a régi anyatestem lehet jobb. Amikor a barátnőimnek (vagy kb bárkinek) panaszkodok, hogy mindenki más milyen jól néz ki, akkor mindig azzal nyugtatnak, hogy “jól van már, te három gyereket szültél”. Egyrészt úgy gondolom, hogy abszolút igazuk van ezért is mondom, hogy anyatestem van. Már nem is lesz sosem olyan, mint a terhességeim előtt volt, de nem is az a célom. Viszont nem érzem így jól magam. Tavaly nyáron alig mentünk strandra, mert nem akarok nyilvánosan “meztelenkedni”. Nagyon még itthon sem, ez persze sok mindenre rányomja a bélyegét. Így januártól elkezdtem dolgozni érte, hogy változzak. Másrészt ezt csak ők tudják, amúgy nincs a homlokomra írva…

Népszerű cikkek

Kövess minket