gyerekes témák

Van az úgy néha, hogy az ember lánya elkalandozik egy kicsit más világba, körülnéz mi a helyzet az igazán menő gyerek ruhák között. Egy ilyen elkalandozás során figyeltem fel a NET-A-PORTER gyerek sí válogatására. Vessetek ti is rá egy pillantást :)

Ugyanakkor ez valami olyasmi amire tudatosan készülni és figyelni kell, valami olyasmi amire ugyanúgy időt kell szánni, mint a sorban állásra. Erről a tudatosságról szól az otthoni gyertyagyújtás, a díszítgetés és remélem az is hogy gondolatban felkészülünk és nyitott szívvel fordulunk a másikhoz, a

Advent utolsó hétvégéje, téli kirándulások, szilveszteri mulatságok, koncertek, premieres filmek, koripályák és még sok minden más. Íme 15 jó program a téli szünetben!

Jó napirend mellett a babák jókedvűek, kiegyensúlyozottak, nyugodtabbak, többet esznek, többet alszanak és többet játszanak elmélyülten. Nézzük is meg, hogyan alakíthatjuk ki a babánk korához illő legjobb napirendet!

Sokszor hallok anyukákat arra panaszkodni, hogy a 2-3 éves gyerekük már nem alszik délutánonként.

Egy gyerek kevés, a három gyerek sok! Még mindig (folyamatosan) tartja magát a furcsa tézis miszerint: két gyerek szuper, minden más felállás nem megfelelő, és ennek sokan – szinte mindenki – hangot is adnak!

Habár még a Könyvfesztiválon beszerzett könyvújdonságokat olvassuk, hamarosan indul az Ünnepi Könyvhét, amelyre ismét fantasztikus gyermekkönyvekkel készülnek a kiadók. Ezekből szemezgettem, és gyűjtöttem össze a kedvenceimet.

A legtöbb szülőknek szóló javaslat azokra a dolgokra vonatkozik, amelyeket meg kell tenni a gyerek nevelése során. Vannak azonban olyan dolgok is, amelyeket mellőzni kell gyermekeink jövője érdekében.

Nemrég Herczeg Zsolt fergeteges cikkben foglalta össze a dackorszak lényegét, amire rengeteg aranyköpés érkezett általatok a gyerekeitektől, akik azért hisztiztek, mert, mondjuk, nem tudnak felsétálni a falon. Azon kívül, hogy ezek viccesek, nagyon árulkodók is: a gyerekek valójában baromira szeretnének biztonságban sírni! Balogh Fruzsi, a Kapcsolódó nevelés oktatójának vendégposztja.

Ma, amikor már minden játszótér kipárnázott, amikor a gyerekek egyre nagyobb része soha nem mászhat fára, amikor sokan középiskolás koruk előtt egy lépést sem tehetnek szülői felügyelet nélkül, felmerül a kérdés: mikor és hogyan tanulja meg egy egész túlféltett generáció a veszély kezelését?

Van valami, amit szerintem időnként minden szülő érez. De amit talán az összes közül a legnehezebb kimondani, mert mi magunk akarjuk cenzúrázni az érzéseinket. Én most nem fogom ezt tenni: előfordul, méghozzá meglepően gyakran, hogy idegesítenek a saját, tulajdon, egyébként csodás gyerekeim. Akiket minden porcikámmal, a teljes tudatommal, sőt, valami zsigeri őrülettel is imádok. Akikért bármikor odaadnám bármimet, és akiket annyira féltek, hogy el sem tudom mondani, de néha egy teljesen egyszerű, hétköznapi helyzetben is halálosan idegesítenek. Nem csak akkor, amikor valami tényleg rossz dolgot csinálnak, bár olyankor ez nyilván hatványozódik. Ez gáz? Szerintem igen. Mindenki érzi? Szerintem igen. El kellene titkolni egymás és magunk elől? Szerintem nem.

“A legkisebb gyerekünk 3 és fél éves, és úgy döntöttünk: vagy most, vagy soha, de bilire szoktatjuk. De csak mi döntöttünk így. Ő ugyanis ellene van. Ugyanúgy, ahogy a nagyobbik testvére volt. Mindketten nagyon hamar beszéltek, nagyon hamar mentek, de a bili, az nem szimpatikus nekik. Pedig mindent megpróbáltunk. Jutalmakat, hagytuk, hogy üljön a tablettel meztelenül a bilin, hogy nézzen minket, ahogy ráülünk a WC-re.. de semmi.