Bezzeganya

A sulinkban azzal szórakoznak az alsós gyerekek, hogy fütyiket rajzolnak ide-oda. Táblára, vécéajtóra (lemoshatóan), füzetbe, padra – és közben vihognak. Sajnálatos módon ez most a menő – hiába beszélgetünk otthon a témáról és magyarázzuk el, hogy miért nem helyes ez a viselkedés, a csordaszellem nagy úr, mi is beleszaladtunk…

Szabi szinte minden nap meglep valami eszmefuttatással, ami teljesen random pattan ki kicsi fejéből, íme az egyik: – Anya! Én utálom az időt. – Kedvesem, igen, elég vacak ez az eső. – Nem, én az időre mondom, nem az esőre. – Ja! És miért? – Mert kevés van belőle, és szülinapom is csak egyszer van egy évben.

Azt tartja a mondás: „Egy nő két dologért képes bármire, hogy legyen, és hogy ne legyen gyermeke.” Mindent megadtam volna 22 éve, hogy gyermekem legyen. Most mégis azt érzem, hogy ezért? Nagyon szégyellem magam.

A terhességben a legsokkolóbb nem a testi és lelki felfordulás, amit okoz. Azokat könnyebben, vagy nehezebben, de el lehet fogadni, és együtt lehet élni velük. Ami viszont megszokhatatlan, az a közüggyé válás. Szubjektív helyzetismertetés egy kismamától.

Amikor a gyermek megszületik, egy új időszak veszi kezdetét a friss család számára. Az összes családtag életében hatalmas változás egy újszülött érkezése, de talán az anyáknak a legnehezebb. Bármilyen sok segítsége is van az anyukának, a hormonborulás mellett sok dologgal kell megküzdenie. „Mi volt a legnagyobb kihívás számodra a gyermeked születése utáni első három hónapban?” – tettük fel a kérdést Facebook oldalunkon.

„Az nem elég, ha mindketten túlélik valahogy épségben – ha közben megöljük a lelküket” – mondta nekem egy brit vezető szülésznő szeptemberben Londonban a Patient Safety Learning konferencia szünetében. És van, amikor még azt se mondhatjuk, de hát minden rendben, hiszen mindenki egészséges – és a nők akkor is hallgatnak vagy elhallgattatják őket. A Guardian cikke az Index on Censorship munkatársainak közreműködésével.