fbpx

Adriárnyoldal

Éljenek a sztereotípiák. Anyuka kisbabáját tolja, közben küszködik a kosárral és tartalmával, hogy az a szalagra kerüljön. Kisfiam mosolyog rá és a babára. Anyuka nem szól, rá sem néz törpémre, hiába próbálja az magára vonni a figyelmét, pár jó szót vagy mosolyt kicsikarni. Férjjel döbbenten vesszük tudomásul és kifelé sértődötten beszéljük meg a dolgot. Mennyi időbe telt volna egy mosoly? Ráhúzzuk a skatulyát, hogy undok, morcos nő.

A munkát el kell végezni. Még a sokszor láthatatlannak titulált munkát is. Hogy mi fán terem ez a láthatatlan dolog? Akkor beszélünk láthatatlan munkáról, amikor annak hiánya látszik csak, ha elvégezted, az nem. Beszélek itt a porszívózásról, mosogatásról, mosásról és hasonló apró-cseprő dolgokról. Ha szépen megcsinálod a dolgokat, senkinek fel sem tűnik. Annak a hiánya viszont rögtön szembeötlő.

Pontosan egy fajta játékot kerestem fából, de sehol sem leltem sokáig. Az oviban láttam és szerettem volna megvenni lányoknak is. Kerestem, kutattam. Míg végül egy tündéri bolt előtt el nem sétáltam a minap. Már a kirakat megfogott szépségével, izgalmas áruival. Ám mikor betértem, teljesen meglepődtem. Sehol egy műanyag, sehol a szokott, agyonreklámozott interaktív játékok, plüssök. Se Barbie, se műanyag baba.

Népszerű cikkek

Kövess minket