Ha hiszed, ha nem, tündérek léteznek. Könnyen lehet, hogy már te is találkoztál néhánnyal, csak nem tudtál róla! Nem minden tündér magas és nádszál vékony, mint ahogy azt a Magyar népmesékben láttuk/olvastuk gyerekkorunkban, hanem vannak egészen másmilyenek is. Vegyük például Áfonykát, ezt az apró, kerekded erdei tündért, aki olyan könnyű, mint egy pillangó. Bogyókék a haja, levélzöld a szeme, és szeplőkkel tarkított fitos orra van. Varró Zsuzsa meséjének főszereplője egy rendkívül bájos teremtés, aki mókuspulcsijával és nyúlcipellővel a lábán, a kedvesség és a jóság megtestesítője. De most komolyan, lehet egy ilyen színes egyéniséget nem szeretni?
A történet egy télutói reggelen veszi kezdetét, amikor is Kökönye, a mókus, fütyörészéssel ébreszti fel Áfonykát mély álmából. Persze tündérük nem mérges, hisz mint mindenben, ebben is meglátja a jót. Hamar benépesül az erdő, előbújnak az állatok és egyszeriben élettel telivé válik minden körülötte.