Anyapara

Aki nagykamasszal (változó, hogy hány éves kortól indul, de mondjuk 12-19 éves kor közöttiek) tölti a midennapjait, annak sok esetben könnyű a dolga: eszik, iszik, alszik, hűtőt nyitogat, határokat feszeget, vicces, jó fej, rendszeresen fürdik, eldönt néhány komolyabb kérdést is

Keresve sem találhat a kamasz magának jobb indokot legális, orvos által előírt(!), kötelező lustálkodásra, mint egy kis megfázás. Kamasz fiúk – dráma tagozat nélküli iskolákban is – remekül alakítják a Hattyú halálát, amint megfújja őket egy kis szél, és/vagy levesesedni kezd az orruk. Ha a kamasz g

Cuki gyereked nem csak kamasszá nőtt, megnyúlt, megváltozott, hanem új szokásokat is felvett. Önálló véleménye van (ez eddig sem ártott, ha van), ellenkezik és akar. Mindig akar valamit. Elmenni ide vagy oda, ezt azt kipróbálni. Feszegetni a határokat. Te persze nem engeded, hisz nemrég még gyerek v

Miért olvasok nap, mint nap olyan cikkeket, amelyben az áll, hogy anyának lenni nehéz, fárasztó és elviselhetetlen, amikor kicsi a gyerek. Amikor meg nagyobb, akkor azt várjuk, hogy “normális” legyen végre, olyan, mint amikor kicsi volt. Csak nekem van képzavarom?

Kérem szépen, kiakadás van nálam. Nem az a szokványos év végi „még egy hét van karácsonyig és annyi mindent sem sikerült elintéznem” katasztrófális helyzet állt elő. Nem, azon én már nem görcsölök. Minden úgy lesz jó, ahogy lesz. Beállt ez a belső béke- külső nyugalomnak álcázott skandináv stílusú h

Te voltál már olyan helyzetben, amikor úgy érezted, hogy a kamasz gyereked egyszerű (alapvető) dolgokra rácsodálkozik és igazából azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák? Az interneten mindenre talál választ, de mégis van néhány olyan dolog, amely tök mindegy, hogy mennyire lesz digitalizálva az élete, akkor is tudnia kell, mert ezek a dolgok az idővel semmit nem változnak. Ha ezeket tudja, akkor soha nem kerülhet olyan megalázó helyzetbe, hogy mások megszégyenítik vagy ő maga bizonytalankodik olyan dolgok elvégzésével kapcsolatban, amelyek egyébként növelhetik az önbizalmát, hozzájárulhatnak ahhoz, hogy sikeres legyen. Melyek ezek (fontossági sorrend nélkül)?

Egy tízes lista arról szól, hogy miért vagy tök szerencsés, ha már kamasz a gyereked (gyerekeid). Használati utasítás: kinyomtatni, táskába tenni, buszon olvasgatni, emlékeket felidézni.

Szerintem sokan, túl sokan magunkra ismerhetünk, tipikus, már-már unalomig ismert helyzet: kihülő, a hétköznapokban beszürkülő, de tulajdonképpen igenis jól működő házasság, szenvedélyhiány, szerelemhiány ellenére is akár, szép család, szuper gyerekek. Közben oda nem figyelés a másikra, életünk párjára…és akkor beüt a krach, valamelyik fél elcsúszik a banánhéjon…és hogy ez hová vezet(het). Az én életemben ide vezetett.

Itt a nyár. Vakáció. Végtelen szabadidő. Kölkök indahouse. Vajon meddig tart, amíg a srácok az iskolai év végét kipihenik egy jó nagy semmittevéssel és az otthoni feladataik szándékos negligálásával? Nálunk ez a hirtelen jött szabadságban lubickolás általában két hét. És a többi?

Gyereknevelés. Én gyerekem. Te gyereked. Mit csinálsz, ha látsz valamit, ha részese vagy egy helyzetnek, amely nem veszélyezteti senki életét (hiszen akkor egyértelműen be kell avatkozni), de az idegrendszeredet biztosan. Szólsz? Odaszólsz? Rászólsz?

Akinek van (kamasz) gyereke, csak azt tudja, mennyire lehet őket imádni. És azt is csak ők tudják, hogy nincs is annál szebb, mint amikor a gyerekeket egy kicsit a távolból szerethetjük. Amikor annyi együtt töltött átordibált, veszekedős, könnyel-verejtékkel kikövezett hónapok után egyszer csak lecuccolja őket a nagyapjuk egy egész hétre a Balatonra.

Nyílt levél a fura életkorban tévelygő ifjú, azaz egy kamasznak, hogyan bírja ki megzizzent szüleit. De nem csak nekik jár a megbolondulás élménye, ez alanyi jogon a szülőket is megilleti. Ettől persze a sz@r még inkább a plafonig ér, de az lenne a durva, ha ennyi bolond egy családba összezárva békésen megférne egymás mellett. Salát Luca írása.