Karanténban élni nem könnyű feladat. Feladat ez mindnyájunknak, bár biztos van, aki könnyebben viseli. Én is keresem a jó oldalát (egyszer majd írok erről is), de anyaként hazudnék, ha azt mondanám, ez csupa móka és kacagás. Nehéz lekötni őket, lehetőséget teremteni a mozgásigényük kielégítésére és emellett a saját dolgomat is intézni. Sokszor számolok vissza, bár még nem tudom honnan.
Pár nappal ezelőtt írtam már arról, mi mindent kell családoknak, szülőknek végighallgatniuk, ha kiviszik a gyerekeket az utcára urambocsá! levegőzni, sétálni, rollerezni, bicajozni.
Nos, úgy látszik, nincs ez másképp akkor sem, ha csak simán a saját társasházunk udvarán teszünk egy kb. húsz perces egészségügyi levegőzést. Nem kell hatalmas házra gondolni, egy alig 10 lakásosról beszélünk. De itt is akad legalább EGY olyan szomszéd, aki képtelen az alkalmazkodásra.
