fbpx

Ypszilonanyu

Szinte biztos, hogy mire felnevelünk egy gyermeket, átéljük néhányszor a nyilvános hisztit, és a járókelők nyilvános megjegyzéseit. Rosszul esik. Ott és akkor nagyon nehéz, de aztán tovább lépünk. Tudjunk, hogy ez csak egy korszak, elmúlik, és a következő percben már mosolyogva játszunk és nevetünk gyermekünkkel. De mi van azokkal a szülőkkel, akiknek a gyermekük másként működik? Aki tudja, hogy a kiborulások a dackorszak elmúltával sem múlnak majd el, és aki emiatt lassan már fél utcára, közösségbe menni?

Mosolygós totyogósod játszik a téren. Motorozgat, barátkozik. Öröm nézni, ahogy játszik. Szelíd szóval, vagy akár csak egy-egy pillantással is terelgetheted, bízol benne, tudod, hogy szót fogad, és jelez, ha segítségre lesz szüksége. Sokan megnézik, mosolyognak rá, bárhová mentek, elismerő pillantásokkal és kedves szavakkal fogadnak benneteket. Nem is csoda, hiszen türelmes, odaadó és tudatos édesanya vagy és el sem tudod képzelni, hogy néhány apró változás miatt mekkorát fordulhat a világ.

A legnagyobb ajándék, amit gyermekednek adhatsz te magad vagy. Születhet akármilyen rossz körülmények közé, ha megkapja a teljes figyelmedet és szeretetedet, mindent megadtál neki a kezdetekre. Egyre több szülőnek válik fontosabbá gyermeke biztonságos kötődése, mint az, hogy jól aludjon és időre egyen, sőt! Hisszük és valljuk, hogy a kisbabánknak azzal tesszük a legjobbat, ha mindent megteszünk, hogy biztonságosan kötődjön hozzánk. Ez pedig az első két életévben valóban a legfontosabb. Sokan azonban leragadnak a biztonságos kötődés kialakításánál, és ugyan olyan módszerekkel ugrálnak körül egy 2-3-4-5 éves gyereket is. Pedig neki már másra van szüksége.

Amikor állsz a szupermarket közepén egy hangosan visító, toporzékoló, földön fetrengő kisgyerekkel, egyre jobban érzed, hogy megsemmisülsz, föld mélyére süllyedsz a szégyentől és a tehetetlenségtől, és azon gondolkodsz, hogy ez mégis hogyan történhetett, mit rontottál el, miközben próbálod nem észrevenni a rosszalló pillantásokat, na az az a helyzet, amikor nincs win-win. Választhatsz, hogy mindent hátrahagyva kiszaladtok az üzletből és aznapra pizzát rendelsz, vagy lelki füldugót húzol, megacélozod az idegeidet és csakazértis bevásároltok. A szép szó és vesztegetés ilyenkor már mit sem ér.

Ma reggel minden úgy indult, mint máskor. Kisfiam puszijával ébredtem, a konyhában főtt a kávé, félálomban kikóvályogtam a szobámból és megkezdtük a reggeli rutint. Gyors reggeli, fogmosás, öltözés, majd mikor indultunk volna cipőt venni, kisfiam egyik hajgumimmal a kezében csillogó szemekkel rám néz- mint aki megtalálta a bölcsek kövét- és kérlel, hogy csináljak neki is copflit, mint a kislányoknak. Tudtam, miért kéri, hát összefogtam pár centis nagyfiúsra vágott szőke haját, és begumizott hajjal indultunk az oviba. 

Emlékszem, milyen izgatottan vártam diákként a nyári szüneteket. Végre nem volt házi feladat, dolgozatírás. Volt helyette viszont strandolás, barátokkal lógás, családi nyaralások, nagymamázás, táborozás. Gyerekként valóban nagyszerű dolog a vakáció, azonban a szülőkre a hosszú óvodai és iskolai szünetekkel hatalmas szervezési és anyagi terhet rónak az intézmények.

A Föld napja kapcsán elgondolkoztam, és közös gondolkodásra hívtam oldalam követőit is, vajon milyen apró lépéseket tehetünk, hogy környezettudatosabbá váljunk, és így egész családunkra, főleg gyermekeinkre hatással lehessünk. Nem szeretnék őszintétlen lenni, ebben a témában nekem még sokat kell fejlődnöm. Sokáig azt gondoltam, hogy bár gyűjthetném a szemetet szelektíven és járhatnék biciklivel autó helyett, de mit segít ez ahhoz a szennyezéshez képest, amit a gyárak követnek el, értelmetlen szélmalom harcot pedig kinek van kedve vívni?Most viszont azt látom, hogy a közösségi média hatására egyre nagyobb a hatása az egyéneknek, sőt, talán előbb hathatunk mi, vevők a nagy üzemekre, mint az aktuális rendelkezések.

Kisgyerekkel az ünnepek olyan csodálatosak! Már készítettünk Húsvéti kopogtatót, festünk majd együtt tojást, kézműveskedünk valamit, amivel díszíthetjük együtt a lakást. Húsvét reggelén lesz majd kincskeresés, a kincsek egy része már a szekrényembe bújva várja a Nyuszit, hétfőn pedig meglátogatjuk a mamákat és nagynéniket, hogy el ne hervadjanak. Neten keresgélve összegyűjtöttem néhány egyszerűen megtanulható aranyos versikét a legkisebbeknek, mi is ebből válogatunk, remélem, nektek is hasznos lesz.

Mostanában a pedagógusoktól hangos az internet. A cikkek egy része kiosztja a szülőket, hogy mégis mi lenne a dolguk és milyen mulasztásokat követnek el, amit nem a pedagógusok dolga lenne korrigálni, R-go a nevelés, fejlesztés nem tartozik a feladataik közé, (azért bennem már ez is kérdéseket vet fel…) mások pedig leírják, hogyan telik el egy munkanapjuk, és úgy általában mik a feladataik, milyen nehéz és sokrétű ez a pálya és mennyire nincs megbecsülve és megfizetve, miközben Vekerdy arra bátorít, hogy szarjuk le az iskolát.

Attól fogva, hogy megjelent az a bizonyos két csík, az életünk jelentősen megváltozik. Reggeli rosszullétek, mellfeszülés, egyre nagyobb pocak, tomboló hormonok az egyik oldalon, kirobbanó öröm, határtalan szeretet és aggodalmakkal teli várakozás a másik oldalon. Nem tudunk nem rá gondolni minden percben, és ez az után sem változik, miután világra hoztuk Őt.

Népszerű cikkek

Kövess minket