Anya és apa olykor, ha lemegy a nap és elcsendesedik a gyerekszoba, elpakolva az esti mese könyvet, cuki plüssöket, átvedlenek férfivé és nővé, ahogy egykoron a jó isten megteremtette őket. És ez így van jól! Eme tény pedig együtt jár bizonyos dolgokkal, amit csinálni szeretnénk az éj jótékony leple alatt, míg az apró nép csendesen és gyanútlanul szuszog a szomszédos szobában. (Legalábbis ezt hisszük!)
A hasfájás. Pont. Nekem mindenképpen. Mert szívfacsaró, mert sokszor csillapíthatatlan, mert azt sem tudod, az-e egyáltalán. Álmatlan éjszakáink egy részéért kétségkívül a hasfájás „felelt”. Amikor már gyakorló anyukának számítottam, simán beazonosítottam a sírás okát.
Ma nagyon bújós volt a kislányom. Vannak kifejezetten – ahogy ő hívja – „anya csakis az enyém” napjaink. Ilyenkor a szokásosnál is többet van a közelemben, többet igényli a simogatást, az ölelgetést, a becézgetést, a puszilgatást, azt hogy kettesben legyünk.
Ha lehetséges, egy egész családra van/lenne szükség! Egy támogató közegre, ahol valamilyen módon, a lehetőségeihez mérten, mindenki besegít, ha lehetséges.
Copyright © 2020 Minimag - Minden jog fenntartva
