Anya-jajj

Egy Anya kicsi gyerekkel vagy gyerekekkel lássuk be, igen kiszolgáltatott helyzetben van. Még akkor is, ha egyébként egy rendkívül talpraesett személyiség. Rugalmas, türelmes, humoros, megértő, strapabíró, jól terhelhető, logikus gondolkodású, ügyes, okos és határozott. Ha pedig ezek közül néhány ne

Karanténban élni nem könnyű feladat. Feladat ez mindnyájunknak, bár biztos van, aki könnyebben viseli. Én is keresem a jó oldalát (egyszer majd írok erről is), de anyaként hazudnék, ha azt mondanám, ez csupa móka és kacagás. Nehéz lekötni őket, lehetőséget teremteni a mozgásigényük kielégítésére és

Anya vagy, feleség, dolgozó nő, tanár. Viszed a háztartást, mosol, főzöl, takarítasz, 0-24-ben lekötöd a gyerekeket a négy fal között, ami önmagában is rekord teljesítmény, szeretsz, csitítasz, ölelsz, tanítasz és tanulsz. Egyre többet önmagadról. Hogy erre is képes vagy! Megemelem a kalapom előtted

Vörösre üvöltött fej, kisírt, piros szemek, kócos haj, toporzékolás, a földön őrjöngve fetrengés, „testdobálás”, szétdobált játékok mindenhol. Életkép hiszti alatt, avagy, amikor a gyerek-hiszti a tetőfokára hág…

Ezt ma mondta nekem valaki, és nagyon megfogott, mert igaza van. „Annyira kevés idő jut arra, hogy gyerekként lehessünk velük, hogy valójában csak örülni van idő!” Igen, az ember szereti, sőt mindennél jobban szereti a gyerekeit, de a napi munka, és a mindenféle való rohanás mellett nem jut idő élv

Két nagy pofon, Anyuka, majd az helyre teszi a gyereket! – mondják sokan, vagy vetik oda félvállról, mintha ez a mondat mindent megoldana, mintha kimondójáé lenne a bölcsek köve már, ami a gyereknevelést illeti. Én azt mondom, beszélni könnyű, a helyes úton járni annál nehezebb.

Tudod, hogy akartad őt, egyet, kettőt, hármat, négyet, többet. De akárhogy is van, egyszer eljön az utolsó terhességed ideje. És bármennyire szereted, vagy nem szereted ezt az állapotot, kicsit meggyászolod, hogy neked többé már nem lesz nagy pocakod. Nem lesz édes várakozás, keresgélés a csini kism

Ha ilyenekre tanítom, nyuszi lesz a gyerekem, mondják mások, olyan, akit elnyomnak, akin átgázolnak, aki majd nem tud kiállni magáért és az igazáért! Nagyon remélem, hogy nem.

Egy gyerek kevés, a három gyerek sok! Még mindig (folyamatosan) tartja magát a furcsa tézis miszerint: két gyerek szuper, minden más felállás nem megfelelő, és ennek sokan – szinte mindenki – hangot is adnak!

Az anyáknak ez jó lesz! Az anyák ehhez úgysem értenek! Az anyák ilyet nem hordanak! Na, ez való az anyáknak! Az anyák olyan egyformák!

-Ma este nem mesélek, nézzétek helyette a tévét! – mondja sok szülő, hogy időt spóroljon. Amíg megy a tévé, a gyerekek addig se nyaggatják se őket, se egymást. Bevallom őszintén, velem is előfordult már egy-egy hosszabb nap után, amikor ott állt a sok mosatlan, pakolnivaló, hogy a könnyebb utat választottam, bekapcsoltam a tévét. Pedig a mese, amit mi mondunk el nekik, amit mi olvasunk fel nekik, pótolhatatlan kincs az életükben.

Igen, fáradt vagyok. Igen, ma éjjel sem aludtam sokat. Igen, többnyire az ovi, suli, különóra, bolt, posta, konyha, gyerekszoba köreit futom. Igen van, hogy ötször átgondolom, mit főzzek aznap, mert szeretném, ha mindenkinek jó lenne, egészséges lenne, lenne otthon hozzávaló, és beleférne az időmbe is.