Nemrég összegyűjtöttem, hogy mennyi mindent követtünk el a gyerekeim testi épsége ellen az első hetekben, hónapokban – a legjobb szándékkal természetesen. A cikk írása közben csodás gyerekorvosunk története lebegett a szemem előtt, aki mindig azzal nyugtatott bennünket, amikor sírva hívtuk, mentünk valami kis apróság miatt, hogy az ő fia a mosógépről pottyant le, és semmi baja nem lett. Ettől még persze jobban sírtam egy-egy balesetnél, mint a gyerekeim, és csomószor eszembe jutott, hogy csak én lehetek ilyen szerencsétlen, óvatlan. Milyen kár, hogy akkor még nem olvastam a TI sztorijaitokat! Úgyhogy én ezt minden gyerekvállalás előtt állónak kötelezővé tenném. Nekünk meg azért, hogy legalább utólag felmentsük magunkat. Tóth Flóra gyűjtése terápiás röhögéshez.
Egyet a babának, egyet a mamának (ezért ne lepődjetek meg, ha a telefont ütemesen a fejükhöz csapkodó vagy kőpadlót fejelgető szülőket láttok)
„Most nyolchetes a kisfiam, és folyamatosan attól rettegek, hogy a fejét a kilincsbe verem, miközben sétálgatok vele a lakásban. Már telefon is landolt a fején, de csak pár centiről! Utána hozzávágtam a saját fejemhez, hogy teszteljem az erősségét.”
