fbpx

Lelkem szottya

Hajnali 5-kor 4 hónaposom ébresztett. Éjjel is szopizott jó párszor. Letusoltam és hajat mostam (mert este a fáradtság miatt elmaradt) és csináltam magamnak rántottát reggelire (gyerekek kekszet “hajnali”znak, férjnek szendvicset csinálok elvitelre). 6-kor ébresztettem a család többi tagját, és 7-kor kivételesen együtt indultunk el itthonról mind a 7-en (egyébként az Uram viszi a 4 “nagy” gyereket az intézményekbe, én itthon maradok a kicsivel).

A vihar elült, az anyai identitászavarom kisimult. Tulajdonképpen akkor ijedtem meg, mikor úgy 2 héttel ezelőtt, mikor a facebookra is posztoltam a pszichopata anya énemmel kapcsolatban, olyan mondatok hagyták el a számat, hogy én magamat hasonlítom XY-hoz, aki biztosan sokkal jobb anya és talán jobb is lenne, ha a gyerekemet nem én nevelném fel, mert annyira szar vagyok.

Fogcsikorgatós éjszaka után ébredtünk ma reggel fél 8-kor. Nem a hideg miatt, hanem a feszültségtől csikorgattam a fogam, amikor az éjszaka egy részében a kisfiam minden visszaaltatás után újra felébredt, dobálta magát, sírt. Fogzás, mozgásfejlődés, fogjuk valamire így 9 hónaposan, már nem keresek magyarázatokat, csak próbálok túlélni ilyenkor, és várni a reggelt. Szerencsére hajnalban volt egy pihentetőbb szakasz, így csak enyhe fejfájással ébredtem.

34 éves leszek márciusban, 3 gyerekem van. A legtöbben csodàlkoznak, hogy 3 gyerek anyja vagyok, majd alaposan végigmérnek. Olyankor egy kicsit megint 24 vagyok. Marci 11, Bence 9 éves, Fanni 4 hónapos. Szeretem őket. Mondhatni nèlkülük teljesen más ember lennék. De a mostani önmagam soha nem cserélném le egy korábbira, mert megküzdöttem ezért.

Ez egy vendégtörténet a “Csak egy nap az életünkből” felhívásomra. Meséld el, milyen egy napod. Anyaként, hogy érzed magad. Írj őszintén! Hol is kezdjem, egy nap indulása! Hogy lekopogjam, most már egyszer kelünk éjszaka vagyis hajnalban fél 1 vagy fél 3 felé, akkor eszik a kisasszony, majd 7 óra fele kel. Nagyon jó ez az alvási üteme, de mikor már fent kuruttyolt hajnali 3-kor és hajnali 4-ig ringattam, hogy aludjon vissza, na az volt a fincsi és 6-kor már fent volt

Ott hagytam abba, hogy szombaton érzelmileg megterhelő, gondolkodásra okot adó dolgok történtek és nagyon megviselve, legyőzve éreztem magam. Nevetségesen viselkedtem frusztráltságomban. Ugyanúgy éreztem magam, mint 2016-ban, mikor a terhességem hirtelen végével megszégyenültem, magyarázkodnom kellett, kihullottam a sorból. Érdekes, hogy előjött minden. Talán a tanulság számomra az, hogy mikor bizonyos okoknál fogva végtelenül tehetetlennek érzem magam, akkor átmegyek gyerekbe, aki igazából csak toporzékolni tud. Igen, vannak olyan engem ért hatások, amik továbbra is ezt váltják ki belőlem. Igazságtalanságnak hívom őket. Kezelnem kell őket, e tekintetben kezelnem kell magam.

Éjjel nagyon résen voltam és ismét megfigyeltem, hogy Lidus hányszor és mikor ébred és hogyan tudom visszaaltatni. Éjfél körül, 3 körül és 7-kor ébred, ebből a 3-as és a 7-es ébredés, ami szerintem komolyabb evéssel is jár.Ez megközelítőleg így volt az elmúlt éjjeleken. 9-ig alszik aztán és ekkor kezdődik a nap. Ma még itt volt anyukám, így Lidust nem vittem magammal az anyukához, akihez már hónapok óta tornázni járunk.

Népszerű cikkek

Hírlevél feliratkozás

Kövess minket