WMN

Három pici gyerekkel eleve nagyon kalandos az élet, teljesen függetlenül attól, hol élnek. Szerzőnk egy vidéki nagyvárosból, a lift nélküli, harmadik emeleti lakásból most falura költöztette a családját. Ennek a folyamatnak a külső-belső stációit írta meg nekünk a harmincas, háromgyerekes apuka…

Amióta (bő hat éve) egyedülálló anyuka lettem, ráadásul külföldön, azóta folyamatosan úgy érzem magam, mint egy artista. Egy vékony trapézon egyensúlyozom, miközben különböző tányérokat pörgetek a kezemen – hol több, hol kevesebb sikerrel.

Engedékeny, határt szabni képtelen mai szülőkről divat írni, tele van vele a közösségi média. Csak két dolog marad ki ezekből a cikkekből: egyrészt, hogy mi az oka a nehézségeinknek, másrészt, hogy akkor hogyan is kell jól csinálni. Nem, nem elvek szintjén (hogy határozottan, de gyengéden), hanem a

Pedig minden olyan biztatóan indult. Egy jónak számító körzeti általános iskola kedves tanítókkal, az első tanévben gyerekbarát, beszélgetésközpontú, támogató hozzáállással. Aztán eltelt másfél-két év, és a szülők döbbenten álltak a változás előtt: kőkemény szigor, állandó számonkérés,…

2020. január 31-én, pénteken este tízkor (!) nyilvánosságra került a várva-várt új Nemzeti alaptanterv, továbbiakban: NAT. Évek óta készült már, nagyon vártuk, mi lesz belőle. Előfordult, hogy még a véleményünket is megkérdezték, olyan is, hogy kiszivárogtak belőle részletek. Sőt, legutóbb arról vol

Köztudott, hogy a gyerekek nemcsak iszonyú őszinték, hanem nagyon kreatívak is. Köszönhető ez annak, hogy a világot nem abban a társadalom által szabályozott keretben látják még, mint a felnőttek, így képzeletüknek csak a csillagos ég szabhat határt. Ezekből az ötletekből pedig olykor nemcsak cuki g

Az ADHD, más néven hiperaktív figyelemzavar kemény próbatétel gyereknek, szülőnek egyaránt. A szülő sokszor érezheti magát elveszettnek, tehetetlennek és magányosnak.

egyszerűen képtelen vagyok rávenni magam, hogy mi is beálljunk a sorba, és egy kezdő tanár félhavi fizetését arra költsük, hogy egy csapat gyerek (köztük a sajátjaink is) jól érezze magát pár óráig, miközben egy csapat szülő toporog zavartan a „szülőknek kijelölt” helyeken. 

Sok szó esik arról, kik válnak jellemzően áldozattá egy közösségben. Kevesebbet beszélünk arról, kik a zaklatók. Miért kezd el egy gyerek másokat bántani olykor életre szóló sebeket ejtve a lelkén? És miért, miként asszisztál ehhez a környezet, amely éltető közege a „bullyingnak”?

Hogy miért törtem ki örömujjongásban, amikor a Disney premierre tűzte soron következő, élőszereplős filmjét? Hogy miért vártam már január óta tűkön ülve ezt a varázslatos mesét? Hogy mi az oka annak, hogy tátott szájjal néztem végig ezt az egyébként több mint kétórás varázslatot? És miben rejlik a történet ereje, amiért még közel harminc év távlatából is képes hatni rám? Mindjárt megtudjátok, csak üljetek le, mondok egy mesét nektek, gyerekek.

Egyetlen pedagógus évente több száz diákot is tanít: mindegyik külön személyiség. Az egyikkel könnyebb, a másikkal pedig nehezebb együtt dolgozni, de mindenkihez meg lehet találni a kulcsot, amivel kinyitható.

Tomika olyan, mint a gömbvillám. Nagyon szép, borzasztó erős, bárhová bemegy, mindenkit érdekel, és nincs rá magyarázat. Egy koncentrált energiacsomó, akinek a hasmenéses elefánthoz hasonlóan először utat érdemes adni, és csak utána kezelést. Különben kisül, és olyan jelenetet rendez, amihez képest a Shakespeare-féle makrancos hölgy alázatosra fizetett thai masszőrlánynak tűnik. A hiszti nála nem deviáns viselkedés, hanem önkifejezési forma, és időbe telt, amíg megtanultam, hogy nemcsak a következményét szolgáltatom én, hanem bizony az okát is. Mint ahogy az is, hogy meg tudjam különböztetni az ilyen idegrendszeri rohamok típusait.