fbpx

WMN

 – 

Az elvált szülők gyerekeinek általában extrán stresszes a karácsony. Sokkal több mindenért aggódnak, mint azok a kortársaik, akiknek a szülei együtt élnek. Ez még akkor is igaz, ha az elvált szülők egyébként jó kapcsolatban maradtak. Pusztán azért, mert a karácsony nemcsak a szeretet ünnepe, de egy

 – 

Egy zárt netes anyukacsoportban jött szembe velem először Szalóki Ági posztja arról, hogy a Jokert nagyon sok kilenc-tíz éves kisgyerekkel együtt nézte végig, miközben egy nyomasztó és félelmetes, „16-os karikás” filmről van szó. Ági a mozik felelősségét firtatta, de szerintem ez sokkal inkább szülői kompetencia – és a szülők hozzáállása elég vegyes. A csoportban is mindenféle kommentek jöttek, bár a legtöbben egyetértettek abban, hogy a Joker a tízes évek elején durva túlzás, azért sokan említették, hogy a nagyobb testvérek mellett a kicsik is hamar felzárkóznak filmek terén. 

 – 

Bár a gyermekvállalás ideje mostanában egyre későbbre tolódik, de Sánta Dávid még harminc sem volt, amikor már háromgyerekes apának mondhatta magát. Ismerhetitek őt korábbi nálunk megjelent írásaiból. Szokatlan őszinteséggel vall erről a helyzetről, ahogyan arról is, mennyire nem tud azonosulni azzal az apaképpel, ami sokáig megcsontosodott nálunk. Szerencsére ma már egyre több apa él úgy, ahogyan ők is. Megosztják a szülői feladatokat, együtt sírnak és együtt nevetnek. Most ikreik egyéves születésnapja késztette számvetésre. 

 – 

Az elmúlt hónapokban egyre több olyan információ jutott el hozzánk, a klímahelyzethez valójában nem értő laikusokhoz, amely arra utal, a gyerekeinkre gyakorlatilag felperzselt földet hagyunk örökül. Vagy semmit. Ezek hatására a legtöbben megtettük azokat a lépéseket, amikkel egyszerű emberként segíthetjük a folyamat lassítását. De közben nagyon sok az olyan vélemény, hogy mi – bármennyire próbálkozunk is – kevesek vagyunk. Hogy a brazil kormánytól kezdve a nagyvállalatokon át a többi ország vezetőiig bezárólag csak „a nagykutyák” tudnának bármit tenni. Szóval szétszorongjuk magunkat, némi áldozatot hozunk, de bizonytalanok vagyunk, hogy mennyit kellene, és félünk a jövőtől. De hogyan hat ez a jelenre? Tóth Girlzonboard Flóra írása.

 – 

Amikor édesapám meghalt, a világ természetesnek vette, hogy gyászolok. Engedték, hogy úgy tegyem, ahogy jön belőlem, senki nem próbált erőszakos módon beavatkozni. De ott álltak mellettem, szükség esetére. Senkinek nem jutott eszébe azzal vigasztalni, hogy „majd elmúlik”, vagy épp: „lesz másik”. A fenti állítások azonban nem mind feltétlen igazak a várandósság idején elvesztett babák gyászának esetén…

Gabi három, ma már kamasz gyereket nevel. Van velük munka, gondolhatjátok. Támogatni az útkeresésüket, megtalálni a hozzájuk illő időtöltést, inspirálni, motiválni őket, és megérezni, hogy mikor kell tudni elengedni a dolgot. Mert hiába indul óriási lelkesedéssel az új hobbi vagy sport – a balett, a falmászás, a thai boksz, a jóga meg a többi… –, és hiába öröm az új cucc meg a felszerelések, a kezdeti lendület menetrendszerűen alábbhagy. Általában akkor, amikor épp szintet kellene lépni (mondjuk, az edző szerint). De tényleg törvényszerű a feladás? Meddig érdemes noszogatni őket és legfőképpen hogyan? És mikor jön el az a pont, amikor jobbat teszel, ha nem nyomasztod őt tovább az adott sportággal?

 – 

Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezetében hatni: egész pontosan a Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnáziumban, aminek az igazgatója. Vekerdy Tamás és legidősebb fia, Dániel először nyilatkoznak közösen, mi pedig mindent megkérdeztünk tőlük, amit egy tanévnyitó előtt fontosnak éreztünk. Gyárfás Dorka interjúja.

 – 

Tóth Flóra vagyok, lassan hat éve anya, és ugyanennyi ideje az internetes anyaközösségekre erősen támaszkodó, kvázi telefonfüggő. Igazi telefonanya, még akkor is megerőltetésbe kerül letennem a kütyüt, amikor a gyerekeimmel vagyok. Csalás és önbecsapás is van ebben, hiszen a telefonom a munkaeszközöm. De ennél sokkal több: két éven át az elsődleges kapcsom volt a külvilághoz, a kiutam a szoptatás-pelenkacsere-altatás Bermuda-háromszögéből. A felnőtt szó. Az információ, ha el voltam veszve. A barátnők, akikkel sokáig így egyszerűbb volt kapcsolatot tartani. Amikor nehezebb volt (a hormonok, a brutális változás a mindennapi élet minden területén), és sötétnek meg céltalannak láttam a napjaimat, akkor gyakorlatilag ez volt a fény az alagút végén. Tóth Girlzonboard Flóra írása

Népszerű cikkek

Kövess minket