Többször neki kezdtem már ennek a cikknek, aztán valahogy mindig halogattam, nem jöttek úgy a gondolatok. Pedig egy olyan téma ez, amely szinte láthatatlanul, de mégis elég intenzíven jelen van az anyák életében, mindennapjaiban. Próbáltam a saját tapasztalataimból és élményeimből megfejteni azt a kérdést, hogy miért támadják egymást az anyukák, miért hiszi magát mindenki jobbnak a másiknál.
Mindig találunk olyan dolgot, indokot amiért bele tudunk állni a másik nőbe, főleg ha az anyuka, mint mi. Valahogy a nők egymás közti versengése az emberiség megjelenésével egyidejű lehet, belénk van ez a dolog kódolva, én is sokáig hittem azt, hogy ösztönösen versenyeznem kell a nőtársaimmal, de ma már ezt máshogy látom. Talán pont az, hogy anya lettem megváltoztatta a hozzáállásom, a látásmódom, az elfogadást és a megértést.
Már a terhességgel elkezdődik ez a fajta a furcsa szúrkálódás, de azért még nem teljes erővel lobban be, az majd a szülés után következik. Várandósan is megkapja azért mindenki a kedves megjegyzéseket arról, hogy ő miért nem olyan fitt és energikus, mint a másik anyuka, miket eszik, vagy épp miket nem. Hogy akar szülni, hol akar szülni, fogad-e orvost vagy sem, mi lesz a gyerek neve, stb, stb..
