Pedig minden olyan biztatóan indult. Egy jónak számító körzeti általános iskola kedves tanítókkal, az első tanévben gyerekbarát, beszélgetésközpontú, támogató hozzáállással. Aztán eltelt másfél-két év, és a szülők döbbenten álltak a változás előtt: kőkemény szigor, állandó számonkérés, átláthatatlan túlszabályozottság, érzelmi presszió. A boldog, lelkes iskolásból közben egy megtört, rosszkedvű, rendszeresen dührohamokban kitörő gyerek lett. A szülők pedig, noha próbálják kezelni a helyzetet, de szinte tehetetlenek; érzik, ahogy a helyzet szétbontja a családi kohéziót. Vendégszerzőnk nem állítja, hogy ez minden család és minden iskola története. Csupán leírja, hogy náluk mi történt. De ez is elég ahhoz, hogy szépen kirajzolódjon, mi a rendszerszintű probléma a magyar közoktatással.
