kamaszkor

A kamaszok, tinédzserek alacsony önértékelése, az önbizalomhiány sajnos nem ritka, és problémákat okozhat a társaikkal, a döntéshozatalban, valamint szorongással és depresszióval jár. Első körben nézzük meg, hogyan ismerhetjük fel, hogy kamaszunknak önbizalomhiánya van.

Családban élni csodálatos, de ettől még nem mindig egyszerű. Itt az ideje bevallani: kamaszokkal együtt élni  egyszerre jelent és kihívást jelentő élmény. A családi élettel éppúgy együtt jár az összezördülés, mint a nevetés és a szívmelengető pillanatok sokasága, ezért szükség van egy kis struktúrára és kommunikációra ahhoz, hogy a dolgok zökkenőmentesen működjenek. Ebben segíthetnek a közösen kialakított szabályok, amelyekbe a családtagok mind beleszólhatnak. 

Hogy mi a legidegesítőbb dolog a felnőttekben? Talán az, hogy folyton felemlegetik egy-egy rossz döntésünket. Elég kellemetlen ahhoz, hogy ne akarjunk róla beszélni?! Akkor előszeretettel hozzák fel minden alkalommal, amikor csak lehet- közben meg észre sem veszik, hogy viccet csinálnak belőlünk. Ez lehet egy aprócska dolog, mint például egy otthoni, borzalmasra sikeredett hajvágás, vagy akár egy komolyabb következményekkel járó dolog, mint például a lógás a suliból.

Kint van a derekad a nadrágból! Ebben a ruhában ne menj ki az utcára! Hideg van, vegyél sapkát is! – ismerősek ezek a mondatok? Mit szól ehhez a 8-9 évesed? Ha jól sejtem, elmagyarázza, hogy nem menő a betűrt póló, mert ő laza; ő ebben a ruhában a legcsinosabb és más is ilyeneket hord, bezzeg nekik engedik a szüleik és nincs is hideg, mert süt a nap és különben is dedós a sapka.

Kiskamaszkor ide vagy oda, már látom, hogy ez az időszak az akaratok csatája lehet, és én ebben nem lennék jó partner. Így csak remélni tudom, hogy az első évek szeretet, megértése elég ahhoz, hogy túléljük.

Mikor kezdődik a kamaszkor? Valóban felnőtt egy 18 éves fiatal? Miért érzi úgy magát egyre több huszonéves, mint aki még mindig megrekedt a gyermek és a felnőttkor között? A Cambridge Egyetem kutatói szerint a folyamat lassabb, mint gondolnánk: az emberi agy nagyjából 30 éves korára lesz valójában felnőtt.

Állítólag a kamaszkorra készülve a szülő legjobban azt teszi, ha tanulmányozza egy páfrány viselkedését, és azt utánozza a viharos évek alatt – ne szólj, ne mozdulj, ne légy ciki. Vigasztaljon, hogy Duff McKagan a Gunsból is ciki a saját tinilányainak, mint az az önéletrajzából kiderül. Majd csak vége lesz egyszer, és talán minden szülő pont ekkorra fárad el végképp.

A kamaszkor az egyik olyan aggasztókitüntetett időszaka életünknek, amit a pszichológusok normatív krízisként emlegetnek. Az évtizedek során több menetrendszerű megbolonduláson megyünk keresztül, ezek közül legdurvább a serdülőkor, illetve az életközépi válság. A jó hír az, hogy mindez személyes fejlődésünket szolgálja, az viszont aggasztó, hogy gyermekünk serdülőkori identitáskrízise nagy valószínűséggel egybeesik saját megzizzenésünkkel, így otthonunk jó eséllyel jobban emlékeztet egy zártosztályhoz, mint békés családi fészekhez.

-Anya, víz! -Tessék, kisfiam? -Víz! -Nem értettem jól? -Víz! -Még mindig nem értem! -Mit nem értesz ezen? -A stílust, fiam!Kezdünk a kiskamasz korba lépni a fiammal, aki 9 éves. Ez a fajta „hozzám szólás” pedig egyre gyakoribb, ahogy az is, hogy a falnak beszélek.