Több, mint egy hete tart a veszélyhelyzet Magyarországon és kb. ennyi ideje vannak otthon az önkéntes karanténba vonulók. Ennyi idő alatt milliónyi hírt kaptunk, számtalan, egymásnak ellentmondó érzéssel küzdöttünk meg önmagunkban, miközben a hurráoptimizmus és a depresszió között félúton lavíroztunk. Kemény feladat utat vágni ebben az érzelmi káoszban és a bizonytalanságok ellenére is látni a fényt az alagút végén. Merthogy az élet nem állt meg, csak épp más mederben folyik pár napja (és még egy ideig). De akkor ezeket a napokat hogyan éljük meg? Minden helyzet egyedi, most a saját megoldásaidra és fontossági sorrendedre lesz szükség!