Bolvária blog

Tegnap volt a Hálaadás Ünnepe. És bár ezt nálunk nem tartják, mégis egy kivételes ünnepnek tartom. Milyen jó tradíció egy napot arra szentelni, hogy megálljunk, körülnézzünk és csak a pozitív dolgokat, értékeket vegyük szemügyre. Hogy csak a jó dolgokra emlékeztessük saját magunkat – mert bizony néh

Azt gondolom ahhoz, hogy a szülők türelmesek és kreatívak tudjanak lenni napközben a gyerekekkel, elengedhetetlen kellék, hogy az esték nyugodtak legyenek. Tudatosan nem éjszakát írok, hiszen az éjszaka sokszor kevésnek bizonyul, hogyha előtte az este folyamán megy a pörgés, és a huza-vona. Gondolom sokan felsóhajtanak, hogy “na persze, ez a egy lehetetlen dolog”, én mégis azt gondolom, hogy ez inkább egy “muszáj” dolog. Muszáj azért, mert szükségünk van a felüdülésre, a gyerekeknek pedig szükségük van a rendszerre, és az elcsendesedésre. Sok családban az este úgy van, ahogyan éppen alakul. A gyerekek rohangálhatnak, vagy mesét nézhetnek akár este 10-ig is, és majd ha már teljesen kifulladtak kerülnek az ágyba.

Közeleg a ‘mi napunk’, vagyis az Anyák napja. Így arra gondoltam, hogy hozok Nektek egy otthon elkészíthető ajándék ötletet – már úgyis régóta szemezek ezzel a technikával. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de néha úgy érzem szép bögréből sosem elég. Korábban teázni nagyon szerettem, mióta nagycsalád lettünk azóta a kávé a befutó. Igazából az egyszerű, de mégis valamiért különleges stílusú bögréket szeretem, viszont ez a márvány hatás is nagyon megtetszett! Készítsétek el velem, akár a gyerekekkel együtt, és ajándékozzatok belőle a nagymamáknak, vagy tartsátok meg Ti az összeset!

Itt a tavaszi szünet, és bennem ilyenkor felmerül mi lenne, ha valami mást ennénk, valami finomabb falattal indítanánk a napot, mint amikor rohannunk kell az oviba?! “A reggeli, a nap legfontosabb étkezése” – hangzott édesanyám szájából, mikor nekiálltam hőbörögni tiniként: minek reggelizzek? Mára tudományosan is bizonyított milyen jó hatással van a szervezetünkre, sőt az idegerendszerünkre is egy finom reggeli. Úgyhogy nálunk is szokássá vált, hogy nem indulunk el enélkül. Persze sokszor gondban vagyok, mit is tegyek az asztalra a mindegy, bármi, és a nem tudom anyaaafogások mellé.

Az önazonos élet megélése nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. Pedig nagyon fontosnak tartom, hiszen így tudunk “jóban lenni” magunkkal, és példát mutatni a gyermekeink számára is.

Kiskorom nagy kedvence volt ez a játék, amiről fogalmam sem volt, hogy otthon is bármikor elkészíthető. Egyik nap szembe jött velem az interneten a képe, és eszembe jutottak a kedves gyerekkori emlékeim. Így arra gondoltam, hogy elkészítjük közösen a lányokkal,

Tudjátok időről-időre elő szoktam venni olyan témákat, közhelyeket, amelyek nagyobb figyelmet kapnak az ‘anya-társadalom’ körében. Ilyenkor mindig megvizsgálom, hogy milyen kontextusban használják általában, és hogy számomra mit is jelent az adott kérdés. Ezek a cikkjeim általában a legmegosztóbbak, de mivel ez a mostani téma aztán tényleg nem fekete-fehér, ezért inkább csak hangosan (?) fogok gondolkodni.

Tudom nagyon jól, hogy minden embernek rosszul esik a kritika, így ez anyaként sincs másként. Sőt talán kicsit hatványozott lehet, mert eleve sok a bizonytalanság: vajon jól csinálom-e? Azonban nagyon sok blogger, és cikk úgy szeretne népszerűségre szert tenni, hogy azt írják, amit az anyukák a legjobban szeretnének: bármit is csinálsz, úgy van jól ahogy van! Én viszont kicsit szeretnék ezzel szembe menni – mint ahogyan azt már megszokhattátok.

Amikor a nyaralásra gondolunk, akkor a kikapcsolódás, a gyönyörű helyek, jó kaják jutnak az eszünkbe. Végre 1-2 hét, a “semmittevés” földi paradicsomában. Amikor azonban, gyermekáldás csöppen a szerelmes pár életébe, hirtelen teljesen új értelmezést nyer a nyaralás fogalma.

Ezt a posztot már régóta szerettem volna megírni, de mindig halogattam több okból is. Az egyik legfőbb oka az volt, nem akartalak, untatni Benneteket, hogy állandó fixa ideám az otthon töltött anyuka szerepe. Viszont a napokban egy anyukás közösségében lejátszódott párbeszéd megadta a végső löketet ennek a cikknek megírásához. Mert bizony ez egy fontos kérdés, amivel érdemes foglalkozni.

A cím egy kissé komikus, ugyanis egy szóban a válasz: sehogyan :-D. Na jó, azért ez nem egészen így van – különben nem írnék erről a témáról. Ritkán írok arról, hogy a gyerekek mellett mi mindent szoktam csinálni. Igazából átsiklok fölötte, mert egyrészt nem szeretném, hogyha mások rosszul éreznék magukat, akiknek kevesebb elfoglaltság fér bele az idejükbe. Másrészt pedig ritkán érzem azt, hogy téma legyen; én mit is csinálok.