fbpx

Hárompötty

Anyának lenni – akárki akármit mondjon is – rendkívül fárasztó tevékenység. Legyünk akár otthonlévő, akár dolgozó anyák, attót még mindannyian lehetünk fáradtak.

Sokan hajlamosak kiemelni a dolgozó anyákat, hogy nekik milyen fárasztó egy-egy napjuk, és hogy szuperhősök, amivel tökéletesen egyetértek. Én is voltam dolgozó anya (sőt most ismét az lettem) és nagyon nehéz volt megtalálni az egyensúlyt az otthoni teendők, az anyai feladatok és a munkám között, s míg az előbbi kettő valahol össze is függött, azért a munkahelyi dolgaimat megpróbáltam nem hazavinni.

Odakozmál a lábasba az ebéd, mert épp valami veszekedés tört ki a gyerekek között és szét kell választani őket, közben a lejárt mosást lassan újra kell mosni, mert nincs idő kiteregetni, de hiszen a szárítón még ott van az előzőleg kimosott adag is, amit le kellene szedni és hajtogatni/vasalni. Mindeközben már bokáig kell gázolni a széthagyott játékokban, amikor végre az eszedbe jut, hogy a tűzhelyen felejtetted az ebédet, és már elfőtt alóla a víz, és még pont van annyi lélekjelenléted, hogy leoltsd, de a következő pillanatban már az ‘Anya, nem hagy békééén’, és a ‘neee, add vissza’ köti le a figyelmed, s éppen felkiáltasz, hogy ‘Vigyázzatok, kiömlik!’, de persze már késő, ki is ömlött. Ismerős, netán nálatok is megtörténik mindennap mint nap? Akkor olvass tovább.

Népszerű cikkek

Kövess minket