Felnőttként sokszor elfelejtjük, hogy a gyerekek folyamatosan tanulnak a világról és folyamatosan ügyesednek. Néha több időre van szükségük ahhoz, hogy beletegyenek egy kockát a dobozba vagy felhúzzák a csizmájukat. Azonban, ha nem vagyunk elég türelmesek és túl gyakran, túl korán közbelépünk, azzal azt az információt közvetítjük, hogy „Ők nem elég jók, a felnőttek ügyesebbek”. Az ilyen üzenetekkel a saját magukról kialakított képüket torzíthatjuk. Megtanulják, hogy a történések legtöbbször tőlük függetlenek, a sikereik és hibáik is külső tényezőktől függnek. Ez a fajta hozzáállás nem csak a totyogókra, de az idősebb gyerekekre is hatással van, az iskolai teljesítményükre és tanulási képességeikre, motivációjukra is kihat. Milyen következményei vannak tehát annak, ha nem hagyjuk őket érvényesülni és a legkisebb problémájukat is megoldjuk? Miért érdemes szülőként egy kicsit a háttérben maradni és megnézni mire is képesek a gyerekek valójában?
