Ha lenne a gyermekektől elhangzó mondatoknak TOP 10-es listája, ez biztosan benne lenne. Dackorszaktól függetlenül is az „Anya, nem akarom!” az egyik leggyakrabban elhangzó kifejezés édes szeretteink szájából. Mi pedig annak rendje és módja szerint, ki is készülünk tőle.
Egy épelméjű és -szívű szülő a gyermekének mindig a legjobbat akarja. Anyáink emiatt még a Spock-könyvet bújták, mi pedig az összeset, amit csak árulnak az üzletek. Sok különbség a maiak között nincs, a Spock-kal összevetve azonban bőven.
De mi a magyarázata annak, ha a kisgyermeked kiáltja az arcodba, hogy utál? Sőt ami még rosszabb, teljesen halkan mondja, hogy nem szeret. Előfordult már veled ilyen?
Gyerekünk hazajön az iskolábóI, se szó, se beszéd bevonul a szobájába, vagy éppen a legkisebb dolgokon is felkapja vizet, esetleg zombi arccal a telefonját nyomkodja? Ismerős a kép? A válasz legtöbbször egyszerű: gyerekünk fáradt és stresszes. Elengedhetetlen, hogy hagyjunk számára időt a pihentető semmittevésre, de ezzel egyensúlyban fontos becsempésznünk életébe az alkotás, aktív kikapcsolódás, a hobbik, szenvedélyek világát is, hiszen ezek azok a tevékenységek, amelyek során letudja vezetni a stresszt, ő maga is tud töltekezni, és végső soron önfeledt és boldog gyerekkort megélni!
A mi családunk pedig most érkezik lassan ahhoz a szakaszhoz (ovis gyerkőcök mellett), ahol már nemcsak a szülők döntenek a gyerekek felett, hanem már a családi együttműködés módjait kell megtalálnunk a közös életünkhöz.
Mi az, amit a legnehezebben viselek a szülőségben? Azt, ami körüllengi. A pátoszt. Az elérhetetlen magasságba emelt pátoszát. Nem lehetne, hogy végre oda tegyük a szülőséget, anyák és apák szerepét és minden vele járó egyéb dolgot, ahol a valódi helye van? Az jó életbe?!
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomAdatvédelmi tájékoztató