Miért van az, hogy ha reggel felöltöztetem a gyerekeim, senki nem mond semmit, de ha kiderül, hogy a férjem csinálta, akkor mindenki odavan: nahát, milyen segítőkész, micsoda teljesítmény! Miért van az, hogy ha ő van az üvöltő gyerekkel a szupermarketben, akkor mindenki olvadozik, milyen bájos jelenet, hogy küzd apuka – én pedig a dühös “hallgattasd már el a gyereked” tekinteteket kapom?!