fbpx

apu-kalipszis

Ficza János vagyok, boldog apuka, 7 éve házas, 14 éve szerelmes, 35 éve nem százas. Sokaknak barát, még többeknek okoskodó fafej. Egyébként szabadúszó copywriter, ebből kifolyólag még az anyám sem érti, hogy mivel foglalkozom.

2016. június 22-én 18:40-kor megérkezett az életünkbe Emily, a kis hercegnő, és én rögtön fülig szerelmes lettem belé. Sokáig nem tudtam (csak sejtettem), mire számíthatok apaként és elképzelni sem tudom, mi minden vár még rám. Ennek a blognak a célja ezen felfedezések és tapasztalatok megosztása.

A blog minden jövendőbeli apukának szól, hogy ízelítőt kapjanak a nagy kalandból; a terhes párjuk mellett parázó kispapáknak, hogy inspirálódjanak; illetve az aktív apáknak, hogy érezzék, nincsenek egyedül.

Na meg minden nőnek, akinek el kell viselnie valamelyik férfit.

Köszönöm, hogy olvasod a blogomat!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy igen döcögősen induló bölcsikezdés. Az első heteket sok-sok sírás és nyafogás jellemezte, de egyszercsak – egy nem várt napon – eljött a töréspont. Azon a bizonyos reggelen a bölcsiben apukája átöltöztette a kis Emilyt, papucsot húzott a lábára, a kislány pedig hirtelen felállt és köszönés nélkül besétált a többiekhez. Megölelte a kedvenc dadusát, majd valamit mesélni kezdett a pulóverén található cicáról. Az apuka meg ott állt az ajtóban értetlen és csodálkozó tekintettel, miközben az öröm, a hitetlenkedés, na meg a megkönnyebbülés érzése kavargott benne. Hogy jutottunk ide?

Az Apu-kalipszis blog legutóbbi felmérése alátámasztja, hogy a férfiak nagyrésze a munka miatt nem tud annyi időt tölteni a gyerekével, mint amennyit szeretne. Az apák szerint az egyik legfontosabb feladatuk a pénzkeresés, harmaduk viszont frusztrált, mert nem tudja összehangolni a munkáját a szülői teendőivel. Minden harmadik apa elmenne gyesre, ha lenne rá lehetősége. Íme a nagy Apaság és Karrier Felmérés eredményei.

Népszerű cikkek

Kövess minket