apu-kalipszis

Kis Emily mindenhol ott van, ahol mi. Velünk eszik, fürdik, alszik és a játszótérre is elkísér. A dolog pikantériája, hogy „kis Emily” a kislányunk képzeletbeli barátja.

Néhány dolgot tisztázni kell a nők és az apák közös érdekeiről. Milyen nőnek és apának lenni manapság? Mi a közös bennem és a feministákban? És milyen egy apás coming out? Állásfoglalás és őszinte kinyilatkoztatás a közelgő Nőnap alkalmából egy apa szemén keresztül.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy igen döcögősen induló bölcsikezdés. Az első heteket sok-sok sírás és nyafogás jellemezte, de egyszercsak – egy nem várt napon – eljött a töréspont. Azon a bizonyos reggelen a bölcsiben apukája átöltöztette a kis Emilyt, papucsot húzott a lábára, a kislány pedig hirtelen felállt és köszönés nélkül besétált a többiekhez. Megölelte a kedvenc dadusát, majd valamit mesélni kezdett a pulóverén található cicáról. Az apuka meg ott állt az ajtóban értetlen és csodálkozó tekintettel, miközben az öröm, a hitetlenkedés, na meg a megkönnyebbülés érzése kavargott benne. Hogy jutottunk ide?

Az Apu-kalipszis blog legutóbbi felmérése alátámasztja, hogy a férfiak nagyrésze a munka miatt nem tud annyi időt tölteni a gyerekével, mint amennyit szeretne. Az apák szerint az egyik legfontosabb feladatuk a pénzkeresés, harmaduk viszont frusztrált, mert nem tudja összehangolni a munkáját a szülői teendőivel. Minden harmadik apa elmenne gyesre, ha lenne rá lehetősége. Íme a nagy Apaság és Karrier Felmérés eredményei.

A kislányunk ősszel elkezdett bölcsibe járni. A befogadás után eljött a kezdés Nagy napja. Aztán a következő. Végül a harmadik nap. Nehezebb volt, mint amire számítottunk, sőt! Ennek köszönhetően pedig előtörtek bennünk a kétségek: Jól döntöttünk, amikor bölcsibe tettük a gyereket?