Nem tudom, te hogy vagy vele, de én a szagokkal durván hadilábon állok. Van ugyanis néhány olyan „illat”, amely mások számára kellemes, de én kikészülök tőle. Az világos, hogy ha valami levet ereszt a hűtőben, aminek nem kellene, vagy ha egy-két élelmiszer már annyira szőrös, hogy kimászik az ajtón, annak a szaga finoman szólva sem kellemes. De számomra ilyen a túlérett, már majdnem fekete banán, a sárgadinnye, az erősen vaníliás pacsulik és a vattacukros parfüm is. Bah, ez utóbbi annyira tud irritálni, hogy még a buszról is leszállok, ha valakin megorrontom. Érdekes utazásra invitál a Scolar Kiadó gondozásában tavaly megjelenő Hű, de büdi! című ismeretterjesztő könyv, mely a szagok világába kalauzolja a gyerekeket. Őszintén szólva én is élvezettel mélyedtem el a témában, és biztosan állíthatom, hogy most már senki sem fog tudni az orromnál fogva vezetni!
A szaglás nagyon fontos. Gondolj csak bele, hogy az állatvilágban is milyen hasznos ez a képesség! A jó szimat segítségével sok állat képes kiszimatolni a veszélyt. A növények is gyakran finom, csábító illatot árasztanak. Néha azonban pont a förtelmes bűz kell a túlélésükhöz, hiszen ez vonzza a hasznos állatokat, és tartja távol az ádáz ellenségeiket. De az emberek is sok információt képesek az orrukon keresztül begyűjteni. Például könnyen kiszagoljuk a tüzet, az odakozmált ételt, a romlott élelmiszereket, vagy épp egy csepp vanília illatú parfümöt…
Vagy megnézem ezt:
Czernák Eszter – Rátkai Kornél: Sárkányovi – Spenót és vegán bundáskenyér
