fbpx

Anya leoltva | Aranyköpés 2.

aranykopes.minimag

Mi a teendő, ha szupercuki utód sorsfeladatának tekinti, hogy a lehető legtöbbször éreztesse veled, hogy csinálhatnád jobban is? Hát csináld jobban! (Muhaha.)

Az igazság a szülőcsatornán túl van

Mielőtt gyerekeim lettek, azt hittem, mindent tudok az életről. Sőt, mi több! Olyan rohadt felkészültnek képzeltem magam, hogy bár voltak félelmeim, biztosra vettem, hogy nekem nem okoz majd különösebb gondot a nagy egymásban felolvadás.

És hogy mit mondat velem utólag a tapasztalat: a gyereket is csak azért tudtam megszülni, mert viszonylag egyértelmű volt az érkezési útvonal… Még hogy felkészülve! Rengeteg könyvet elolvastam, egy halom kismamacsoportba beléptem – ezúton is örök hálám az egykori Együtt szültünk, rulez! interkontinentális mamigárdájánák –, hangolódtam, meditáltam, szobafalat pingáltam, olvastam a pocaknak, és persze halálra vált arccal monitoroztam a magzati szívhangot, mint minden (?) valamire való várandós anyuka.

Aztán gyerekeim lettek.

A gyereked a tanítómestered

Hogy olvastam- e arról, hogy a gyerekek majd tükröt tartanak nekem? Naná! Hogy tudtam-e, mit jelent mindez a gyakorlatban? Egy frászkarikát!

Ha nem szülöm meg a második fiamat, sose tudtam volna meg, hogy az a baj velem, hogy nem vagyok hosszú, mint a többi anyuka. (Ezzel a gyerek amúgy megerősítette, hogy nem a testsúlyom az aggasztó, hanem egyszerűen csak 4,50-nek kellene lennem 1,70 helyett.)

Tőle tanultam azt is, hogyan törjek fel olyan titkos kódokat, amik még Enigmának is gondot okoztak volna. Képzeld el azt a szitut, hogy a hároméves gyerek megkér, énekeld el neki a terepjárós dalt! Fun fact, hogy nyilván soha egyetlen terepjárós dalt se énekeltél neki, lévén nem ismersz egyet sem. – Meg ugye miért akarna bárki is altatót kornyikálni egy csapat 4×4-esnek?! – De a gyerek csak sír, sír, és egy idő után már bármit megtennél, hogy maradjon már csendben… De semmi nem segít.

És akkor egyszer csak fájdalmasan beléd hasít a felismerés, és szanaszét szakadt idegekkel angyali hangon énekelni kezded, hogy „ül a tó partján káróKATONA”.

Az élmény megfizethetetlen, de tényleg!

éneklő anya

Anya leoltva: 5 helyzet, amit csak túléltünk valahogy

A gyerekeim hihetetlenül jó érzékkel találják meg azokat a pillanatokat, amikor a lehető legkellemetlenebb helyzetbe hozhatnak engem. Minél több ember előtt, annál jobb! De persze azért nagy életigazságok és szupercuki bölcseletek is napvilágot látnak olykor-olykor. Most ezekből szemlézek néhányat nektek.

A nőjogi aktivista

Az alábbi beszélgetés az akkor három- és négyéves gyerekeim között esett meg, és mi tagadás, nagyon büszke voltam a lányomra.

– Nem vagyok hercegnő!

– De! A lányok hercegnők, a fiúk királyok – válaszolja a bátyja.

– Én nem. Nem akarom!

– Hát mit akarsz? – kérdem én.

– Nem akarok hercegnő lenni. Én is király akarok lenni – válaszolja a kislányom.

– És akkor ki vesz feleségül?

– Akit választok!

Örkény egyperces gyerekmódra

A gyerekeim sokszor szórakoztatják magukat monologizálással. Ez például az akkor hároméves fiam „műve”:

„Jött a nyuszika, és elszaladt, de megette a farkas. Mindegy, mert az meg megdöglött.

Vége, öregem!”

Hétköznapi gasztrohősök

palacsinta

A csemetéim, ha hagynám, rántott húson és tésztán élnének. Amit szeretnek, abból hegyeket is elpusztítanának, de a kelbimbóval rendre meggyűlik a bajuk. Főzni nekik komoly kihívás, de így legalább gyöngyszemek születnek.

Ez a párbeszéd például négy mogyorókrémes palacsinta elfogyasztása után zajlott le köztünk:

– Kérek kenyeret!

– Kenyeret? Minek?!

– Éhes vagyok.

– Négy mogyorókrémes palacsinta után?!

– Dehát nem ízlett!

Logikus

A hatévesünk logikája páratlan lehetőségeket rejt magában. Nemrég így értekezett az apjával:

– Biztosan igazat mondasz?

– Sosem hazudnék azoknak, akik imádnak!

Empátia

Lássuk be, cseperedő férfiként olykor nehézséget okozhat a női lélek megfejtése. Ilyenkor nem árt egy kis empátia. De mit lehet tenni, ha valakibe egy kicsivel kevesebb szorult?

– Emmának folyik a szeme!

– ???

– Folyik a szeme!

– Mármint sír?!

– Ja!

De „szerencsére” nemcsak nekünk jut ki a jóból! Karanténi víg napjaink alatt közös festésbe kezdtünk. Akkor hangzott el az alábbi eszmecsere.

– Anya! Ilyet, meg ilyet! De ilyeeet iiiiis! Mooost!

– Kisfiam, az oviban is ilyen türelmetlen vagy?

– Igen.

– És az óvó néni hogy nem kap agyvérzést?!

– Kap.

Neked is van egy jó sztorid, cuki mondásod vagy megmosolyogtató aranyköpésed? Küldd el nekünk emailben a minimag@minimag.hu e-mail-címre, és legyetek ti is részesei következő gyerekszáj-cikkünknek!

A szerző

Z. Kocsis Blanka vagyok, háromgyerekes mamikaze, szövegíró, nő.

Hosszú éveken át semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy anya legyek. Aztán amikor az lettem, igencsak meglepődtem, hogy a grandiózus „anya vagyok” életérzés helyett inkább csak zavart éreztem. Hát hol a megígért babaillat, rózsaszín köd, teljes összeolvadás és belső béke, amire szerződtem?! Megdöbbenve vettem észre, hogy nekem nem megy az „aludj, amikor a baba alszik”, és egyáltalán nem tudok belelazulni az anya – mártásztyúárt – szexistennő szerepbe. Csak úsztam az árral – nem ritkán ráadásul az árral szemben.

Ma már három okos, ügyes, szép és – nekem – tökéletes kiskorú kevéssé tökéletes, gyakran bakizó és önleevésben világbajnok anyja vagyok, főállásban szövegíró vállalkozó. Néha elbízom magam, és kis korkülönbséges anyukaként azt képzelem, láttam már mindent, meg annak az ellenkezőjét is. Aztán jönnek a gyerekeim, és bebizonyítják, hogy már megint alábecsültem őket.

Szakmai tevékenységemről itt tudhattok meg többet:

www.hakellegyjoszo.hu

Hatékony szövegírás vállalkozásodnak!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email
Megosztás itt: print

További cikkei

varázskert

Népszerű cikkek

ideiglenes tetoválások MATRICÁS ÓRIÁS POSZTER, 49 MATRICÁVAL | AZ EMBERI TEST

Hírlevél feliratkozás

Kövess minket