Gyereklélek

Az elmúlt hetekben több olyan esetbe is belefutottam, amikor aranyos kicsi lányok vagy fiúk érkeztek meg a rendelőmbe termetes szakértői papírokkal, amelyekben szerepelt: a gyerek mutista.

Közeleg a tanév vége, témazárók, felelések, vizsgák, bemutató előadások, kompetenciamérések, közben jó idő, motiváció a tanulásra már nem sok, osztálykirándulások. Hogyan lehet ezt végigcsinálni kiskamaszként?

Minden gyerek és tinédzser időnként stresszesnek érzi magát. A stressz normális válasz a változásokra és kihívásokra. És az élet tele van ilyen kihívásokkal– már gyermekkorban is.

Gyakorlatilag minden szülő, aki valaha hagyta már másnál, gondozónál kisgyermekét, tapasztalta a gyűrött, síros arcot, a tépőzára, matrica karokat a térde körül, a sírást, amelyek lényegében kettéhasítják a szülői szívet. Egyszóval a bölcsi beszoktatással szinte kézenfogva együttjáró szeparációs szorongást.ölcsi

Elsőre úgy gondolhatjuk, hogy ennek a területnek a fejlesztése nem annyira számottevő, hiszen az érzéseinket jól tudjuk azonosítani. Azonban biztos, hogy jól értjük magunkat? Egy helyzetben a testünk jelzéseire oda tudunk figyelni? Vajon tudjuk azt pontosan, hogy milyen érzés lesz rajtunk úrrá?

Amikor már második gyermeküket várják, akkor már fókuszba kerül, hogy a testvért miként készítsék fel. Ez egy nagyon fontos pont, hiszen, ahogy nekünk az első – egyébként a második, majd a további gyermek érkezése is – ismeretlen terep, úgy a gyermekünknek is az a testvér érkezése.

Talán mindannyian találkoztunk már iskolás éveinek alatt kirekesztéssel, csúfolással, piszkálódással. Az apró csínytevést, összeveszést és konfliktust az különbözteti meg a bullyingtól, hogy ez utóbbi egy rendszeres, direkt és hosszú ideig tartó folyamat. Szülőként nagyon szeretnénk, ha a gyerekünk soha nem találkozna ezzel, azonban sajnos egyre több közösségben megjelenik, egyre durvább formában és az online tér sem kímél.

Ha azt gondoltad a gyerek dicséreténél egyszerűbb dolog nincs is, akkor egyrészről igazad van, másrészről nincs. Igen tudom, rossz ezt most így olvasni, de biztos vagyok benne, hogy értőn olvastad, és büszke vagyok rá, hogy egyetértünk. Naa, sejted mire gondoltam az előbb?

Sok időt töltünk azzal, hogyan kommunikáljunk a babáinkkal. Énekelünk nekik, olvasunk nekik, beszélgetünk velük, különböző hangnemeket használunk. . . de mi a helyzet azzal, ahogy a babák kommunikálnak velünk? Márpedig kommunikálnak, szó se róla, igaz?

A fenti adat egy amerikai felmérés eredménye, Magyarországon, több, mint 600 gyerek vesztett el valamelyik szülőjét a koronavírus miatt.

Annyira összpontosítunk a negatívumokra …,hogy szinte el se tudjuk ezt másképp képzelni, mint abszolút rossznak. De mi történne, ha megváltoztatjuk a gondolkodásunkat, és átírjuk a narratívát? Mi van, ha ez a gyermeknemzedék egyáltalán nem marad le…, … mi van, ha valóban előbbre kerülnek mindezek hatására?

Meg is válaszolom gyorsan a kérdést: láz! Vicc? Nem, véresen komoly!