Anya vagyok

Ha anya vagy ismerős lesz, amit most írok. Amikor anya lettem, túl a terhességi hormonokon, meg a szülésen meg mindenen, egyszer csak határtalan szomorúságot éreztem. Egy hiányt, egy fájdalmas hiányt, és az ezzel járó búcsút. Búcsút önmagamtól, a korábbi életemtől, mindattól, ami voltam.

Az anyává válás érzelmi és fizikai téren is nagy változásokkal járó folyamat, melynek fontos része a várandósság, melynek során az édesanya teste felkészül az újszülött fogadására és megfelelő táplálására.

Nem győzzük eleget hangsúlyozni mennyire különleges kapcsolat alakulhat ki anya-lánya között. Most pedig sorra vesszük a nagy, ikonikus anya-lánya  párosokat, duókat a nagy világból. 

Attól, hogy jól néz ki, mindig tiptop, rendben van a sminkje és a legutóbbi outfitjét a színtanácsadás eredményének – ami egyébként baromi jó cucc és ez még csak nem is fizetett reklám hirdetés, szóval köszi, Love Your Colours Ági! – meg a testalkatának megfelelően, trendin, de mégis környezettudatosan választotta ki? Nyilván nem. De egy slampos, pattanásos, zsíros hajú, hullafáradt és agyonhajszolt – a.k.a kisgyerekes anya főállásban, influenzaszezon idején, menzesz előtt két nappal – nő nyilvánvalóan nem jónő.

Szerelmi leckék kezdőknek nemzetközi vizeken írásom első részét itt olvashatod el, de ha kihagynád a felvezetőt, és rögtön azt akarod tudni, kikkel sodort össze az élet és mire jutottam velük, akkor jó helyen jársz! (Spoiler alert: nem azt kapod majd, amire számítasz, de egy középkategóriás Romana-füzetet még így is simán kitesz a sztorim. Mondjuk fogalmam sincs, lesz-e a végén hepiend.)

Attól, hogy kisgyerekes anya vagy, nemcsak slamposnak nem kell lenned, hanem viheted tovább eddigi stílusodat a babakocsival a játszótérre, a baba-mama klubba vagy bárhová. Lehetsz nőies, romantikus, sportos, divatos vagy elegáns is. 

Mivel mostanában egyre többet hallottam a TikTokról vállalkozói körökben, és a gyerekeim is használják egy ideje, kíváncsi lettem, hogy mit is utasítok el. Meg egyébként is, nem alkothatok véleményt valamiről, amit nem ismerek.

Három hónapja annak, hogy kihúztam magam, feldobtam egy sminket és belevágtam a nagy Tinder-kalandba. Eredetileg úgy terveztem, hogy kizárólag magyar, harmincöt és ötven közötti, független, gyerekvállalást már ilyen-olyan okokból nem tervező pasik jöhetnek szóba – és egy darabig nem is fenyegette semmi a nagy tervet. Mondom, egy darabig.

Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy a Tinder csak és kizárólag szexpartner-keresésre alkalmas, de tény, hogy akkor lesz sikerélményed, ha nem a szőke herceget jössz keresni fehér lovon. (Vagy legalábbis képes vagy elfogadni, hogy arról a dealről már esetleg lekéstél, a szőke herceg pedig mára kopasz, egyhatvan és Suzukival jár.)

Én, mint megrögzött, reményvesztett és minden kudarca ellenére is végérvényesen romantikus nőszemély nem nagyon tudtam mit kezdeni a Tinder kőkemény realitásával.

Egy kicsit mindketten belehaltunk, hiszen fájt elengedni mindazt, aminek reméltük magunkat és amik végül nem lettünk. Ugyanakkor örültünk annak, hogy végre tisztában vagyunk önmagunkkal, egymással, a vágyainkkal és az igényeinkkel, így olyan életet élhetünk, ami valóban rólunk, értünk szól. Hát így kezdődött ez a történet és így indultak kalandozásaim Tinderlandiában.

Elsőre úgy gondolhatjuk, hogy ennek a területnek a fejlesztése nem annyira számottevő, hiszen az érzéseinket jól tudjuk azonosítani. Azonban biztos, hogy jól értjük magunkat? Egy helyzetben a testünk jelzéseire oda tudunk figyelni? Vajon tudjuk azt pontosan, hogy milyen érzés lesz rajtunk úrrá?