Nem most kezdődött, és nem is igazán látom a végét. Talán valamikor a tavalyi év során, miközben egész nap az „anyu segíts megcsinálni”,”anyu mi lesz az ebéd”, anyu ma sem megyünk sehova, és a folytonos szerep megfelelések tájékán, amikor azt se tudtam, hogy most éppen mi vagyok: anya, vállalkozó, takarítónő, tanárnő, feleség…Akkor kezdődött ez a kiégés, hivatalos nevén burnout.
Gyerekek előtt el se tudtuk volna a férjemmel képzelni, hogy egy közösen eltoltott estéhez /pár órához micsoda küzdelmek, és szervezés kell. Akár ahhoz, hogy találjunk időt rá . Olyan egyszerű volt hirtelen ötletből elindulni vacsorázni vagy moziba menni- anélkül, hogy aggódni kellett volna a közös idő összehangolása vagy a gyermekfelügyelet megszervezése miatt. A gyerekek új kihívást jelentettek a randevúk megszervezésére nézve, de még mindig havonta legalább egyszer összehozzuk, hogy egy kis időt együtt töltsünk.
Annyira összpontosítunk a negatívumokra …,hogy szinte el se tudjuk ezt másképp képzelni, mint abszolút rossznak. De mi történne, ha megváltoztatjuk a gondolkodásunkat, és átírjuk a narratívát?
Mi van, ha ez a gyermeknemzedék egyáltalán nem marad le…, … mi van, ha valóban előbbre kerülnek mindezek hatására?
A második kisbabádat várod? Gratulálunk hozzá, ez igazán jó hír! Nem is kellene ezt a cikket olvasnod, hiszen úgy gondolod, hogy már mindent tudsz, igaz? Nos, mág az is lehet, hogy tévedsz:) .
Úgy tűnik nem csak a foci országa lettünk, hanem a mesék országa is. Megint mindenkinek van véleménye, most éppen egy mesegyűjteményről, amit a többség el se olvasott, mégis leírja, hogy szerinte miért nem jó.
Hidd el, a meséket a gyerekek pont úgy fogják értelmezni, ahogyan az nekik a legideálisabb. De ha nem az elfogadásra tanítjuk őket, akkor Isten óvjon minket a jövőtől. Ha viszont arra, akkor vegyünk elő új, életszerű meséket is. És tényleg olvassuk el őket, mielőtt kinyitnánk a szánkat fröcsögni.
A Minimag által gyűjtött anya-fia idézetekkel abszolút sikered lesz: Akár valamilyen jeles alkalom lesz nálatok, vagy éppen anyák napja közeledik, és szeretnéd valamilyen anyai szív megdobogtató mondattal emlékezetessé tenni az ünnepet.
Azt gondolom, ennél egyértelműbben ezt nem lehet megfogalmazni. Ez a kötelék sokféle lehet, gondoljunk csak a maffia-féle családképre… de igazából a meghatározott kötelék a családok többségénél a szeretet.
Egy épelméjű és -szívű szülő a gyermekének mindig a legjobbat akarja. Anyáink emiatt még a Spock-könyvet bújták, mi pedig az összeset, amit csak árulnak az üzletek. Sok különbség a maiak között nincs, a Spock-kal összevetve azonban bőven.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomAdatvédelmi tájékoztató