Háromgyerekes anyaként, nagyszülői segítség nélkül a gyermekmentes lét számomra ritka. Így ezeket a pillanatokat meg kell becsülni. Így is tettem, megbecsültem, 10 kilogramm bio sárgabarckkal. Gyermekek egy éjszakát és egy délelőttöt barátoknál éjszakáztak, én épp édesen semmit tettem, amikor egy 10 kilós felajánlás megváltoztatta ezt. 10 kiló? Persze, meg se fog kottyanni, gondoltam én. Hát, így utólag, elég 5 is.
A sárgabarack lekvár kérdését körüljárva az interneten ismét bebizonyosodott, hogy a túl sok információ csak még több kérdést vet fel. Az esti kutatásom következtében egész éjjel sárgabarack lekvárok kergettek üvegekben. Így hát remegő kézzel vágtam neki a munkának.
Meg az, hogy mi lesz, ha valamit elrontok (több évvel ezelőtt szilvalekvárt főztem be, miközben a másik főzőlapon húslevest főztem. Nem, nem a levest sóztam meg … ) Mi lesz, ha nem elég puha, édes, krémes, darabos, lágy, savanyú?
Mi lesz, ha megpenészedik, ha… ha… .
Fontos döntéseket is kellett hoznom: pucolni, vagy nem pucolni? Maradjon a cukorban gazdag irányzat, vagy legyünk inkább kevésbé édesszájúak? Kisüveg vagy nagyüveg? Tartósítószer, vagy ráolvasás?
Ha mindezeken túljutottam, már gyerekjáték volt az egész. Na jó, mégsem, de csak azért, mert a pucolt, nem teljesen tartósítószeres irányt választottam. A barackot megmosás után forró vízbe tettem, onnan szűrővel kimertem, sűrű szitkozódás közepette megpucoltam/kimagoztam – folyt a barack leve mindenhová, forró volt a barack, és az első kiló után már minden bajom volt. Ekkor kezdtem hívogatni a barátaimat, hogy van sárgabarack, kértek? Majd, pár hívás után folytattam, már csak 4 kiló volt hátra :).
A megpucolt barackot össze-botmixeltem, a NÉP nálunk nem szereti a darabokat. Majd az 4,5 kiló- tisztán mért- barackhoz kevertem 1,3 kg cukrot, és egy nagy csipet sót, valamint fél citrom levét. (ez utóbbi segít, hogy a barack ne barnuljon meg annyira). Bevallom, én csaltam egy kicsit/ elfoglalt vagyok/mindjárt jöttek haza a gyerekek, és tettem bele dzsemfixet, 2 tasakot. Így a 1,5 – 2 órás főzésidő rögtön 15 percre csökkent. Ezután már csak az üvegekbe töltés maradt hátra. Gondoltam én. Mert, ahogy a melegvízzel töltött tepsibe sorakozó üvegekbe töltöttem a kész lekvárt, jöttem rá, hogy az üveg szájmérete és a merőkanál nagysága közt van ok-okozati összefüggés… Végül az utolsó üveg betöltése után fóliát tettem és egy pötty nátrium benzoátot – amit télen majd fóliástól kidobok – minden üvegre, rágumiztam (ezt célszerű a nátrium benzoát előtt megtenni 🙂 ) és egy meleg takaró alá tettem őket 5 napra.
A lábost a gyerekek csillogó szemmel nyalták ki, és kérdezték: Anya, főzöl még be? Nem tudtam azonnal igent mondani…
