Kategória: Lelki nass

Anne Frank: 10 gyönyörű idézet az Egy fiatal lány naplójából

Összegyűjtöttünk 10 megindító idézetet Anne Frank legendás Egy fiatal lány naplójából.

Az 1952-ben megjelent Anne Frank: Egy fiatal lány naplója becslések szerint 30 millió példányban jelent meg a mai napig bezárólag.

A németországi Frankfurt am Mainban 1929-ben született Anneliese Marie Frank családjával 1934-ben Hollandiába költözött, Adolf Hitler hatalomra jutását követően.

A Frank család azon 25 000 zsidó közé tartozott, akik a nácik növekvő üldöztetése miatt Németországból Hollandiába menekültek.

Mindössze 13 évesen kezdte naplóját, 1942-ben, miközben családjával bujkáltak az amszterdami Opekta irodái mögötti lakóhelyiségekben, két évig tartott ez az időszak. A napló 1944 augusztusában hirtelen abbamaradt, Anne-t és családját elárulták, és végül auschwitzi haláltáborba küldik. Csak Anne apja, Otto maradt életben, és 1947-ben kiadta lánya Anne naplóját.

Naplót írni egy olyan embernek, mint én, nagyon furcsa élmény. Nemcsak azért, mert még soha nem írtam semmit, hanem azért is, mert úgy tűnik, hogy később sem engem, sem mást nem fognak érdekelni egy tizenhárom éves iskolás lány töprengései. Na jó, nem számít. Van kedvem az íráshoz.

Milyen csodálatos, hogy senkinek sem kell egy percet sem várnia, mielőtt elkezdi jobbá tenni a világot.

Tudom, mit akarok, van célom, van véleményem, van vallásom és szeretetem. Hadd legyek önmagam, és akkor elégedett vagyok. Tudom, hogy nő vagyok, olyan nő, akinek belső ereje és rengeteg bátorsága van.

Nekünk nem lehet véleményünk. Az emberek mondhatják, hogy tartsd a szádat, de ez nem akadályoz meg abban, hogy saját véleményed legyen. Akkor is, ha az emberek még nagyon fiatalok, nem szabad megakadályozni őket abban, hogy kimondják, amit gondolnak.

A nőket is tiszteletben kell tartani! Általánosságban elmondható, hogy a férfiakat a világ minden részén nagyra becsülik, miért ne részesedhetnének ebből a nők is? A katonákat és a háborús hősöket tisztelik és megemlékeznek róluk, a felfedezőknek halhatatlan hírnév jut, a mártírokat tisztelik, de vajon hányan tekintenek a nőkre is úgy, mint katonákra?

Mindenki hordoz magában egy darab jó hírt. A jó hír az, hogy nem tudod, milyen nagyszerű lehetsz! Hogy mennyire tudsz szeretni! Hogy mire vagy képes! És hogy milyen lehetőségeid vannak!

Nehéz az ilyen időkben: eszmék, álmok és dédelgetett remények kelnek fel bennünk, hogy aztán a zord valóság összezúzza őket. Csoda, hogy még nem mondtam le minden eszményemről, annyira abszurdnak és megvalósíthatatlannak tűnnek. Mégis ragaszkodom hozzájuk, mert mindennek ellenére még mindig hiszek abban, hogy az emberek valóban jószívűek.