fbpx

MIÉRT JÓ OLVASNI? – KARANTÉNTÖRTÉNETEK 2

karantentortenetek

Karantén történetek 2. rész

A történetek aprópóját és kiinduló ötletét itt találod:

80-as évek, Balaton, mindenjóvolt – 25 szavas történetek

 

Amióta az eszemet tudom, mindig is körülvettek a könyvek. Szüleimnek több, mint ezer darabos könyvtára van otthon, és szinte minden műfajból lehet náluk választani, a lexikonoktól, a szépirodalmi műveken át, a ponyváig. Talán ennek is köszönhető, hogy az olvasás az életem része lett, a mai napig imádok és aktívan is olvasok.
Amíg nem tudtam olvasni, meséltek nekem. A legnagyobb mesélő a nagymamám volt, esténként bebújtam mellé az ágyba, és kértem, hogy meséljen. Nagyon szerettem a történeteit, mert mindig fejből mesélt, ami nagyon izgalmas volt számomra. A főszereplők sokszor állatok voltak, akiken keresztül megismerhettem a nyuszi, a róka, vagy a kecskegida csodás kis kalandjait. Közbe-közbeszóltam és ő aszerint alakította a mesét, ráadásul sokszor engem is beleszőtt, ami tovább fokozta az izgalmamat. A másik nagy mesélő egy családi barátunk, Pista bácsi volt, aki a fekete színű Szultán nevű kutyájáról mesélt nekünk, gyerekeknek a közös nyaralások alkalmával. Annyira aktívan élnek bennem ezek az emlékek, hogy sokszor álmodom is velük és az álmok végén a szivárvány alatt minden szereplő újra együtt játszik.

Amióta megtanultam olvasni, folyamatosan könyv van a kezemben, vagy az ágyam mellett, vagy a táskámban, hogy bármikor elő tudjam venni az éppen aktuális könyvet. Első könyvélményeim édesanyám csíkos- és pöttyös könyvei voltak, amik az ő leánykorából kerültek a családi könyvtárba, majd ahogy nőttem, kialakult a saját ízlésem, és elkezdett gyarapodni a saját könyvtáram. Nagyon szeretem a történelmi és családregényeket, az életrajzi könyveket, de a krimit és a romantikus irodalmat is szívesen olvasom. Már felnőtt voltam, a gyerekek születése után történt, hogy a kezembe került a Harry Potter, ami meglepően hatott rám. Még a játszótérre is magammal vittem, és ha tehettem ott is olvastam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire magával tud ragadni egy ifjúsági regény, faltam az egyes köteteket, és végigizgultam Harryék kalandjait. Szinte irigyeltem őket, ahogy a zsupszkulccsal bárhová hopponálhattak, mert engem is foglalkoztat az a gondolat, hogy bárcsak eljuthatnék a világon bárhová, akár egy pillanat alatt.

Ha megtehetném, az időben is visszamennék, és életem egy-egy élményét újra átélném. Milyen lenne visszarepülni a 80-as évekbe, és édesapám munkahelyén újra a páternoszterben utazni, azon izgulva, hogy vajon az utolsó emeletnél ki tudok-e ugrani belőle, vagy újranézni az Operában a Diótörő című előadást, amelyben a balettcipők egyszerre mozognak, a zongorabillentyűk ritmusára?

Egy-egy mozis élményemet is újra élném, pl. Spielberg „Cápa” című filmjét, amikor cápatámadás éri a strandolókat vagy a „Valhalla, a vikingek felemelkedése” című filmet, amit igaz, hogy tavaly láttam utoljára, de a történet annyira magával ragadott, hogy újranézném még egyszer. A moziműsor azonban hetek óta üres… helyette a tévéműsorok és a Netflix szolgáltatja számomra a kikapcsolódást, és persze az olvasás. Az olvasás örök!

Még mindig karanténban vagyunk, immáron 7 hete. Napjaim nagy részét a digitális oktatás/tanulás, a főzés és a munka háromszögében töltöm. Minden nap egy őrület kitalálni, hogy mit főzzek, amit mindenki szeret. Előfordulnak mellényúlások, amikor elfelejtem, hogy mi felnőttek pl. szeretjük a spenótot, de a fiúk nem. Hiába főztem egy fazékkal, ki kell találni egy B-tervet, hogy ők se haljanak éhen.

Kipróbáltam magam egy új szerepben is, elkezdtem sütni. Megtanultam egy alap kelt tésztát, és aszerint, hogy mi lesz belőle, úgy formázom meg. Ebből a tésztából lehet kalácsot, buktát vagy aranygaluskát is készíteni, úgyhogy én mindet megsütöttem. A kalácsot Húsvétkor kétszer is meg kellett sütnöm, annyira ízlett a családnak, a buktát frissen préselt citromlével ízesített ribizli lekvárral, az aranygaluskát pedig vanília sodóval tálaltam.
Mikor máskor, természetesen ez idő alatt a fiúk kinőtték a cipőjüket és elszakadt a cipőfűzőjük is, nem beszélve arról, hogy nekem is szükségem lett egy új melltartóra. Az üzletek nagy része viszont zárva van, így kénytelenek vagyunk az internetről rendelni. Hálás vagyok a futárszolgálatoknál dolgozóknak, akik ebben a megfeszített helyzetben is a frontvonalban vannak, és a megnövekedett csomagszám ellenére is türelemmel, precízen, pontosan szolgálják ki a családokat. A minap érkezett hozzánk egy csomag, amit egy kordéval húzott az ajtónkhoz a futár, és sűrű elnézések közepette mesélte, hogy azért késett, mert előtte vontatókötéllel húztak egy lerobbant autót, és azt kellett a kocsisornak kerülgetni.
2 nap múlva, hétfőtől azonban lazítanak a kijárási korlátozáson, és úgy tűnik, hogy szépen lassan visszatér a régi életünk… meglátjuk. Jövő héten beszámolok róla!
Bencze Noémi

Felhasznált szavak: műsor, álom, melltartó, spenót, balettcipő, zongorabillentyű, kordé, cipőfűző, prés, futárszolgálat, aranygaluska, cápatámadás, kutya, játszótér, Apa, álmok, ribizli, Valhalla, páternoszter, szivárvány, fazék, vontatókötél, Szultán, zsupszkulcs, kecske

Felhasznált fotó :Freepik

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email
Megosztás itt: print

További cikkei

Népszerű cikkek

Hírlevél feliratkozás

Kövess minket