Ebben az univerzumban egész biztosan nem létezik olyan ember, aki ne félne valamitől.
Még mi, felnőttek is tartunk dolgoktól, bár ezt a gyerekek felé nem igazán mutatjuk.
( Kivéve, ha darázsról van szó: olyankor én sajnos teljes önkontroll vesztésben vagyok, és futok, amerre látok.)
Pedig hogyan máshogy tanulhatnák meg kezelni a gyerekeink a saját félelmüket, ha mi nem mutatjuk meg nekik, hogy ez egy létező, sőt mi több, elfogadható érzelem?
Szia, félelem!
A Csimota Kiadónál megjelent Szia, félelem! mesekönyv, bár tele van félelmetes dolgokkal, mégsem félelmetes, vagy éppen ijesztő.
Azt mutatja meg, hogy hányféle arca van a félelemnek, mennyi mindentől lehet megijedni, és hogy bizony mindenkiben ott bujkál a félelem, persze nem állandóan, csak nyomokban. Félni rengeteg dologtól lehet, állatoktól, emberektől, érzelmektől, meg nem történt dolgoktól. De aggódni nem érdemes, mert a félelem elmúlik, és valójában nem is olyan rossz, hogy van ez az érzés.
„A félelem jó is lehet.
A félelem megtanítja, hogy mit ne csináljak.
A félelem fogja a kezemet.
Szia, félelem!”
Kinek ajánljuk?
A Szia, félelem! képes mesekönyv egyszerűen és kedvesen segít a gyerekeknek megérteni, a félelem fogalmát, és abban is segít, hogy, ha kell, le tudjuk győzni.
Ovisoknak, szülőknek, nagyszülőknek, sőt óvodáknak nagy segítséget nyújt a könyv abban, hogy ezt az absztrakt fogalmat könnyen el tudjuk magyarázni, elfogadjuk az érzést, és ne meneküljünk a félelem elől, inkább köszönjünk neki: Szia, félelem!
A szerzőről
Szerzője a svéd Joar Tiberg (sz. 1967) író, újságíró és fordító, jelenleg épp Stockholmban él. Tiberg sok –sok éven át matematikát és kémiát tanult a Királyi Műszaki Intézetben, mielőtt költőként debütált volna. Utána nem volt megállás: verses könyvek, gyerekkönyvek, és esszék sorozatos publikálása várt rá.
Az illusztrációk a Yokolandnak köszönhetőek, mely egy háromfős design stúdió, akik a művészet és a tervezés területén dolgoznak. Számos gyerekkönyv illusztrációja fűződik a nevükhöz. Az illusztrációk egyszerűsége, könnyen érthetővé teszik a kisgyerekek számára is a mondanivalót.
A cikk szerzője:)
Kőszegi-Arbeiter Anita vagyok, gyerekkönyv író, és két kislány boldog édesanyja,aki imád olvasni és történeteket kitalálni. Kezdetben fantasy novellákat írtam, aztán Csenge lányom elérte azt a kort, amikor a mesék akkor a legizgalmasabbak, ha ő is a részese lehet, így hát együtt, kettőnk fantáziájának segítségével kezdtem meséket írni. Amikor a második kislányom, Flóra is megszületett, már általánossá vált nálunk, hogy saját meséket kapnak, ami nekik és róluk szól. Az írás nekem már nemcsak hobbi, hanem életstílus.
Szövegírással és mesekönyvkiadással foglalkozom, a mesékből meseelőadásokat tartok, én nagyon élvezem, hogy lényegében a hobbimból élhetek, ami az írás és az olvasás. Nemcsak író, de fekete öves olvasó is vagyok, ami azért is érdekes, mert gyerekként én bizony utáltam olvasni. Szerencsére édesapám mindent megtett, hogy ez ne így legyen, és annyira sikeres volt az erőfeszítése, hogy végül könyvmoly és író lettem. Az olvasóvá nevelés a szívügyem lett, hiszen ki lenne meggyőzőbb, mint az aki eredetileg nem is szeretett olvasni?
A meséim közöl már több eljutott a nyomtatásig: www.koszegianita.com
