Vegyük sorra: a legtöbben nem egy gazdasági utópiában élünk, ahol a pénz fán terem, és a bankszámla állandóan mosolyog ránk. Valahogy mindig ott van a lakhatás, a gyerekek (akik persze imádnivalóak, de esznek és nőnek), a soha nem csökkenő élelmiszerárak, és persze az elengedhetetlen kávé/tea/mittudomén, ami nélkül esetleg el se tudjuk képzelni az életünket.
A pénzügyi tudatosság így nem csupán egy divatos fogalom, hanem sokkal inkább egy művészet: hogyan teremtsünk rendet a számok között anélkül, hogy az életünk számszerűsíthetővé válna? Az 50/20/30 szabály nem csodaszer, de egy kiváló kiindulópont lehet. Főleg, ha hozzávesszük a magyar valóságot, és nőként, miközben számos szerepben helytállunk, megtaláljuk benne a saját ritmusunkat. Lássuk, hogyan tehetjük a magunkévá!
Mi is az az 50/20/30 szabály? A klasszikus keret
Az alapelv egyszerű és vonzó a maga letisztultságával:
50% az alapszükségletekre: Amik nélkül nem működne a hétköznapok gépezete.
20% a jövőre: Megtakarítások vagy adósságok rendezése, hogy fellélegezhessünk.
30% az életminőségre: Amitől érezzük, hogy valóban élünk, nem csak létezünk.
Ez az elmélet ígéri a hosszú távú, kiegyensúlyozott pénzügyi létet. Csakhogy… ez egy amerikai recept, más alapanyagokkal. Más jövedelmi viszonyok, más árak, más kihívások. Szóval, vegyük elő a magyar fűszereket, és tekerjük egy kicsit magyarosra ezt a „szabályt”.
A magyar valóság finomhangolása: Amikor a százalékok táncolnak a szemünk előtt
Nézzünk szembe a tényekkel: egy fővárosi albérlettel vagy egy családi ház rezsijével az 50% pillanatok alatt megnőhet. Itthon a fix kiadások gyakran magasabbak, mint az „ideális” 50%. A lényeg nem a szent és sérthetetlen 50% betartásán van, hanem az arányok megértésén és a prioritások felállításán.
Az 50% – Az Alap. Vagy ami marad.
Ide tartozik minden, ami a biztonságos és stabil élethez kell: lakhatás (legyen az törlesztő, albérlet vagy rezsi), étkezés (az elengedhetetlen bevásárlás, nem a vacsora étteremben), közlekedés, az alapvető ruházkodás és a gyerekek iskolai szükségletei. Ha ez az 50% néha 60% vagy akár 70% is, attól még nem dől össze a világ. A tudatosság abban rejlik, hogy tudd: „oké, most ez az arány, és ezen belül mire költök.”
A 20% – A Légzés. A jövő záloga.
Ez az a rész, ami hosszú távon megnyugvást hozhat. Hitel törlesztő, vésztartalék, nyugdíj-előtakarékosság. Persze, ha épp most úgy érzed, hogy a „vésztartalék” szó is luxus, az is rendben van. De ha hónapról hónapra nem marad semmi, az előbb-utóbb feszültséget szülhet.
Kezdd kicsiben: havi 5-10.000 Ft félretétele is egy pszichológiai áttörés lehet. Apró lépésekkel is elindulhat a pénzügyi szabadság felé vezető út.
A 30% – Az Élet. Amiért élünk.
Ez a legszebb, és sokszor a legnehezebben fenntartható kategória. Itt van minden, ami nem létfontosságú, de elengedhetetlen ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben: a kozmetikus, egy jóga bérlet, egy könyv, a gyerek különórái, az a bizonyos barátnős vacsora, egy új táska, vagy egy hétvégi kiruccanás. Ezen a területen lehet a legjobban spórolni, de egyben itt érdemes a leginkább priorizálni is. A lényeg, hogy jusson valamennyi a saját örömödre is, ne csak a működésre. Hiszen a pénz eszköz, nem pedig cél!
Tippek, hogy könnyebb legyen
Ne merev számokban gondolkozz, hanem rugalmas arányokban. A hónapok eltérőek. Szeptemberben az iskolakezdés miatt szűkebb lehet a keret, karácsonykor a 30% talán átbillen egy kicsit a luxus felé. Fogadd el a változást, és alkalmazkodj!
Kezdj el figyelni. Nem kell bonyolult pénzügyi applikáció, elég egy egyszerű jegyzetfüzet vagy egy Excel táblázat. Csak tudd, mire megy el a pénzed. A tudatosság az első lépés a kontroll felé.
Az 50/20/30 nem szentírás, hanem egy tükör. Segít abban, hogy lásd, most hol tartasz, és mit lehetne másképp. Mert bármilyen kevés is a mozgástered, a pénzügyi tudatosság mindig több kontrollt ad, mint az ösztönös kapkodás. Ad egy érzést, hogy te irányítasz, nem a számok. És ez, valljuk be, felbecsülhetetlen érték.
