Most, hogy kiderült, a gyerekek, a pedagógusok és a szülők is egyaránt élvezték a digitális oktatást (Kásler Miklós Miniszteri Percek negyedik adásában nyilatkozott így) , és mert elérkezett az idei tanév vége, szerettük volna megmutatni, hogy milyen volt az asztal, akarom mondani a monitor másik oldalán.
A cikk nem reprezentatív felmérés, a mi egyik kedvenc tanítónénink összefoglalója az elmúlt 2,5- 3 hónapról.
MILYEN VOLT AZ OTTHONRÓL OKTATÁS TANÁRI SZEMMEL? – MINIMAG INTERJÚ
Mit éreztetek, amikor március középén át kellett állni a digitális oktatásra? Mi volt az első gondolat?
Kettős érzések kavarogtak bennem. Egyrészt örültem, hogy nem kell bejárni és így mindenki nagyobb biztonságban lehet, másrészt borzasztóan izgultam, aggódtam, hogy hogyan fogom ezt a helyzetet megoldani. Az iskolában általában csoport és páros munkában dolgoztatom a gyerekeket, ritkán tartok olyan órát, ahol csak én beszélek és a gyerekek meg hallgatnak. Nem tudtam elképzelni, hogy hogyan fogom ezt az online térbe áthelyezni. Aggódtam azon is, hogy tudom- e a kapcsolatot tartani a gyerekekkel. És szomorúság is volt bennem, hiszen negyedikes osztályom van, vártam a tavaszt, hogy mehessünk kirándulni, fagyizni és le tudjuk zárni ezt a négy évet, amit együtt töltöttünk. Sajnos, ezt az elveszett időt nem tudom pótolni velük. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy többet nem tarthatok nekik matek órát, nem kérdezik meg harmincadjára is, hogy de hányadik oldal? :), hogy már nem lesznek úgy a mindennapjaim részei.
Az elképzelés és a valóság egyezett? Úgy reagáltak a gyerekek, ahogy szerettétek volna?
Azt gondolom, hogy néhány kivételt leszámítva, mindenki úgy reagált, dolgozott, ahogy bent a suliban is tette volna. A néhány kivétel pedig inkább pozitív csalódás volt. Olyan gyerekek, akik az iskolában általában csendben voltak és nehezen tudtam csak motiválni őket, az online térben aktívan és lelkesen csináltak mindent.
Mennyire lehet egy osztály figyelmét fenntartani, mi az, ami neked bevált?
Márciusban és áprilisban nem volt gond a figyelemmel. A gyerekek lelkesen csinálták a feladatokat, részt vettek az online zoom órákon és a messenger csoportokban is tanultak együtt. Aztán májusra elfogyott a lelkesedés, elfáradtak a gyerekek ( és a szülők is). Azt gondolom, hogy ez a tantermi oktatásnál is így szokott lenni, májusban, júniusban már nehezen lehet haladni a gyerekekkel, érzik, hogy közeledik a nyár, sokat tanultak már, kimerültek. A visszajelzések alapján szinte mindenkinek más „program” tetszett.
Hogyan lehet motiválni egy ilyen helyzetben?
Nehéz. Nem is sikerült mindig mindenkinél. De nem is lehet egy általános választ adni erre a kérdésre. Pont ugyanolyan, mint a suliban, sokfélék a gyerekek, mindenkire más hat jól. Kísérletezni kell, hogy kinek mi segít és aztán ezekre a tapasztalatokra figyelve kell a feladatokat, módszereket kiválasztani. Próbáltam változatos feladatokat adni. Voltak online és offline munkák is. Amire figyeltem még, hogy a mennyiség ne legyen sok, hogy a gyerekek a feladatok nagy részét meg tudják oldani a szülők segítsége nélkül is.
Az elején a csoportmunka (messengeren), az nagyon bevált, de sajnos májusra ezek a csoportok felbomlottak és mindenki inkább egyedül vagy párban dolgozik.
Nagyon tetszett a gyerekeknek az online szabadulószobás játék, amit nekik készítettem ( röpke 4napig 🙂 ). A visszajelzések alapján a legtöbb gyerek nagyon élvezte azt a hetet is, amikor a Momo című meseregényhez kapcsolódott minden tantárgy, minden feladat és a saját időbeosztásuk szerint dolgozhattak. De van olyan gyermek is, aki velem tanult a legszívesebben, az motiválta.
Volt mély- és csúcspont? Ha igen elmondod mik voltak ezek?
Igen, volt mindkettőből bőven. Az egyik mélypont az az volt, amikor az egyik csoportban összevitatkoztak a gyerekek és ezt nem sikerült megoldani, utána már csak hébe-hóba dolgoztak együtt, ha nagyon muszáj volt. Ami még megvisel, hogy rengeteget kell a gép előtt ülnöm, ezt nagyon-nagyon utálom. Egyrészt az ülőmunkát nem nekem találták ki, másrészt a szemem is nagyon elfárad nap végére. Az is nagyon elszomorított napokra, amikor tudatosult bennem, hogy nem fogunk tudni elbúcsúzni egymástól, úgy, ahogy terveztem.
Azért jó dolgok is történtek. Az egyik kedvencem az volt, mikor egy kiscsoportos órán kérdeztem valamit a gyerekektől, senki sem válaszolt,(kamera nem volt bekapcsolva, nem láttam őket) megkérdeztem még egyszer, még mindig semmi válasz, majd kérdeztem, hogy nem tudják a választ és erre mondták, hogy de tudják, csak jelentkeznek és várják, hogy felszólítsam őket.
Nagyon élveztem, hogy péntekenként, nem kell öt órakor kelnem, elég volt 7-kor. 🙂
Az is nagyon vicces volt, amikor a gyerekeknek március 15-ét úgy kellett előadniuk kiscsoportban, hogy az ujjaik a szereplők. Remek ötletek születtek. Az is nagyon jó érzés volt, hogy az egyik tanítványom, akinek a suliban akadtak nehézségei, az online oktatás alatt borzasztó ügyesen csinált mindent! Amire pedig nagyon büszke vagyok, hogy az írásbeli szorzást kétjegyű szorzóval sikerült megtanítanom, megértetnem a gyerekekkel, pedig féltem, hogy ez így online nem fog menni.
Mi az, amit megtartanál ebből az időszakban, van olyan technika, eszköz, amit hasznosítanál az offline időben is?
Nagyon fontosnak tartom, hogy a következő osztályomnak is megmutassam majd azokat a számítógépes programokat, amiket most használtunk, hogy ők is tudják biztonsággal kezelni ezeket. Biztosan több órámba fogom beépíteni az itt megszerzett tapasztalatokat, bátrabban fogom az órákon használtatni a mobilokat, tableteket, hiszen rengeteg játékos tanulási oldal van már a legkisebbeknek is.
A mostani osztályommal sokat játszottunk, tanultunk már a suliban is például az Okosdobozzal, Learningapps-en rendszeresen kellett feladatokat megoldaniuk és a Worldwall sem volt ismeretlen nekik. Ezeket a jövőben is fogom használtatni a gyerekekkel.
Mindenképpen szeretném a Genially programot az osztályteremben is használni, fantasztikus online szabaduló-szobákat, felfedezős játékokat lehet készíteni ezen az oldalon.
Szerinted fog változni szeptembertől az oktatás, vagy minden marad a régiben?
Biztos vagyok benne, hogy egyéni szinteken sok változás lesz. Rengeteg fantasztikus ötletet láttam az elmúlt hónapokban különböző oldalakon, szerintem ezeket, aki lelkes és van mozgástere, biztosan beépíti a mindennapokba. A rendszer viszont véleményem szerint nem fog változni. Sajnos, nem hallgatják meg a szakértőket, tanítókat, tanárokat, így meg nehéz előre lépni. Csak gondoljunk a NAT-ra, és arra, hogy jövőre a legtöbb iskolában első osztálytól már nem lesz környezetismeret óra külön. Helyette a magyar órákba kell beépíteni, persze tudom, hogy a rengeteg kreatív tanító meg fogja oldani, de akkor is elkeserítő, hogy az egyik legfontosabb és a gyerekek által leginkább kedvelt óra eltűnik sok helyen. Azért annak örülök, hogy nálunk lesz továbbra is!
Várod a nyári szünetet?
Igeeen! 🙂
Itt a vége…
Arról, hogy mi szülők hogyan éltük meg: inkább hagyjuk :), végülis voltak jó részei, például a tavaszi szünetet én kifejezetten élveztem.
