Ebben a cikkben humorral és empátiával jár körbe Jónás Nóra gyógypedagódus néhány olyan mindennapi szituációt, amikor a szülők kénytelenek magyarázatot adni a gyereküknek, hogy miért is vagyunk mindannyian különbözőek.. Készülj fel, mert ezek a beszélgetések egyszerre lesznek kihívásokkal teliek és tanulságosak!
Szitu1: Csörög a telefon, barátnő hív. „Segíts! Állatkertbe megyünk egy családdal, ahol tudom, hogy a nagyobbik gyerek autista srác, de a gyerekem nem tudja! Most mit mondjak?”
Szitu2: Giga-mega játszóház, gyerek be akar menni a lézerlabirintus vagy mi a fenébe, de egyedül nem tudja mit kell csinálni. Idegen kisfiú segítségére siet. Mondom neki, cuki vagy, de nem érti. Erre ő, nem baj, de azért hall?
Szitu3: Down – szindrómás gyerekkel utazik a szülő a villamoson, aki egy fogkefét ütöget a kezéhez, hogy megnyugtassa magát a tömegben. A te gyereked diszkréten, ámde marha hangosan kérdezi anyut: Anyu miért ilyen fura ez a gyerek?
Szóval, itt kérem, igény felmerülés van, hogy szép magyarul fogalmazzunk!
Kizárt dolog, hogy nem sodródsz ilyen helyzetbe a neurotipikus gyerekeddel, míg fel nem nő és meg nem érti, hogy nem, szerencsére nem vagyunk egyformák.
Ok, de mit mondjak neki?
Sok változós a dolog, és nincs Szent Grál.
Nézzük szitu1-et:
- A barátnő gyereke milyen szinten érintett az autizmusban? Fel fog tűnni a gyereknek egyáltalán? Kell előre felkészíteni egyáltalán?
Fontos, hogy ezt tudd meg előre! A legtöbb szülő, aki nem neurotipikus gyereket nevel, nagyon örülni fog annak, ha látja részedről a szándékot, hogy segíteni akarsz a gyerekek kapcsolódásában. Ne félj megkérdezni! Légy természetes, nem kell túl csűrni-csavarni a kérdést!
- Az érintett srác tudja a diagnózisát? Mert ha nem, és a te gyereked mondja neki, hogy „Nem is látszik, hogy autista vagy!”, akkor többet ártottál, mint használtál, és nyugodtan beugorhatsz az oroszlán mellé.
Mindenképp kérdezd meg a szülőt! És mindenképp tartsd tiszteletben a döntésüket!
- Mit is mondj?
- Beteg? –SEMMIKÉPP!
- Más? – a tesója is más mint ő. Ez kevés!
- Kezdj el szakkifejezéseket puffogtatni? – teljesen felesleges, és még meg is erősíted a gyerekedben, hogy a címkézés az oké.
- Sajnálni kell, és vigyázni vele? – JAJJ CSAK EZT NE!
A legjobb megoldás a 2., egy kis finomítással. Magyarázd el, hogy nem, nem vagyunk egyformák. Például így, lapozós:
A sort jövő nyárig lehetne folytatni. A lényeg az, hogy lehetőleg tudd meg, hogy mi várható, és úgy készítsd fel a gyerekedet, hogy ezzel nem táplálsz bele sem előítéletet, sem szánalmat, sem félelmet.
Egyszerűen értse meg, hogy NEM VAGYUNK EGYFORMÁK!
Természetesen, mindez a gyerekek korának is függvénye. Általában a kisebbeknek még kevesebb magyarázatra van szüksége. TE vagy a példa! Ahogy TE viszonyulsz Gergőhöz, ő is úgy fog!
Szitu2:
Vagyis alkalmi ismeretség egy gyerekkel, szülő nincs a közelben, de mégis magyarázatra szorul a gyerek számára.
Pláne nem kezdem el magyarázni a kis Kevinkének, hogy Gergőnkkel mi a helyzet.
De kivághatod magad mondjuk így:
A gyerekek nagy többsége jó fej, DE simán előfordulhat, hogy ha kimondod, hogy autista megijed!
Nem az ő hibája. Lehet, hogy van az osztályban autista gyerek, akinél mondjuk van kihívást jelentő viselkedés, és Kevinnek a szó hallatán, ő fog eszébe jutni. Még nem tudhatja, hogy autista és autista között is pont annyi különbség van, mint közted és köztem.
Szóval inkább azt erősítsd, hogy miben tud neki segíteni, és főleg azt, hogy nem kötelező.
Szitu3:
Az első kettőhöz képest a nagy különbség, hogy el sem tudod kerülni a magyarázatot, hiszen a gyerekek látják, hogy a szemben ülő Panna kicsit más, mint ők.
Sok esetben ez „előny”, hisz a másság itt látványos, így jó esetben az emberek alapból megértőbben fordulnak felé. (Hogy értsd, egy szenzorosan túlérzékeny gyereken mindez nem látszik, így mikor elkezd a boltban a földön fetrengve üvölteni, mert a hűtő számodra hallhatatlan sípolása kiborítja, akkor sokan gondolják azt, hogy „Micsoda neveletlen gyerek! Micsoda szülő!”.)
De akkor is meg kell magyarázni ott a villamoson, a fogkefét, a mandulavágású szemeket, mindent. Na jó nem mindent, el ne kezdjük a 21. kromoszómától a csiga csoportos gyerekkel. De azt el lehet mondani neki is például, hogy:
Ez, ott, abban a pillanatban elég lehet, és később ráérünk bővíteni a magyarázatot. Itt is a legfontosabb, hogy ne keltsünk szánalmat, sajnálkozást benne, de értse meg, hogy nem vagyunk egyformák.
All to all, nehéz ügy, mindenkinek, és nincs Szent Grál. Inkább csak irányok vannak.
Mindenekelőtt tiszteletben tartani a szülők kérését, és az erősíteni a gyerekünkben, hogy a neurodiverzitás az élet része.
A SZERZŐ
Jónás Nóra vagyok. Egy nem „sima”, de annál különlegesebb kisfiú anyukája, jelenleg a Kukla Toys játék és puzzle webshop tulajdonosa, és örökké így, vagy úgy de GYÓGYPEDAGÓGUS vagyok.
Emellett társasjáték, kávé, turkáló, csoki és puzzle függő.
Amitől jelenleg felpörgök az a webshopom, és emellett a Minimag, ahol kiélhetem a segíteni akaró, érdekképviselő SNI-s anyuka és gyógypedagógus szerepét.
10 év tanításban és a kisfiam mellett sok mindent láttam már ezért, reményeim szerint időnként hasznos segítséget tudok adni nektek, speckó gyereket nevelő szülőknek, ebben az útvesztőben, amit úgy hívnak: Harcold ki magadnak, mert más nem fogja!
Ahol megtaláltok 0-24-ben:
Insta: @kuklatoyshu
